Markus Zusak: A könyvtolvaj

1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.

 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

Szerintem sosem késő elkezdeni olyan könyveket olvasni, mint EZ. Csupa nagybetűvel. A legtöbb ember nem igazán rajong a történelmi regényekért, és a második világháború sem tartozik a legkönnyebb témák közé, ez a regény mégis úgy adja át nekünk az ismereteket, hogy közben nem unalmas és száraz.

            Liesel Meminger az öccsével és édesanyjával Molching felé tartanak, hogy a két kisgyerek nevelőszülőkhöz kerülhessen. Út közben a kisfiút köhögő roham kapja el, és meghal. A testet kénytelenek a havas, fagyott földbe temetni. Liesel talál a földön egy könyvet, a Sírásók kézikönyvét, és ez indítja el a Könyvtolvaj karrierjét.

            Mondhatnám, hogy a könyv szomorúvá tesz és a végén sír az ember, de nem feltétlenül e miatt a hangulat miatt tenném kötelezővé az elolvasását. A zsidók elhurcolása, a náci Németország működése, az egyszerű, szegény városok túlélése és Hitler uralma mind szerepelnek ebben a könyvben egy kislány szemén keresztül, de mégsem esik az író túlzásokba. Inkább Molching, azon belül is Liesel élete a lényeg, az ő meglátásai és személyes tapasztalatai. Egy kislány, aki olyan időszakban született, amikor nem volt a legjobb gyereknek lenni, mégis meg tudta őrizni a tisztaságát és a szépségét. A gyerekkorát, amit nem más töltött ki, mint az iskola, a mosónő nevelőanyjának való segítés, olvasás, az utcai focimeccsek, s később a lopás. A szeretet.

            Elég nyálasan hangzik, de nem az. Ez a könyv, ha nem azokban az években játszódna, akkor is megható lenne. Már csak maga a karakterfejlődések, a fordulatok, az emberi ösztönök és álmok is emberségesek. És minden annyira egyszerű és sorsszerű.

            Nagyon fontos megemlíteni a beszélőt is, hiszen szinte rögtön az elején kiderül, hogy nem egy megszokott személy írja le a történteket. Minden a színekkel kezdődik, és ez sokszor feltűnik még a könyvben. Milyen színű az ég? Milyen színű egy emberi lélek? Ki az, aki a halandóságunkat jobban meg tudja fogalmazni, mint maga a Halál? Igen igen, ő a beszélő, és nem is akármilyen. Magát a könyvet Liesel írta, a Halál elolvasta és kicsit átdolgozta, hozzáfűzött még plusz információkat, amiket nagyon ügyesen csinált. Olyan tökéletes felépítése volt ennek a könyvnek, amin meglepődtem. Illetve, tudtam, hogy jó lesz, de befejezni és aztán gondolkozni rajta, majd ismét beleolvasni, aztán örülni. Komolyan, ti olvastatok már olyat, amikor a Halál mesél? Mármint… a Halál jön a kaszájával meg a fekete lepleivel, szarkasztikusan kiröhög aztán lelép a lelkeddel minden teketória nélkül. Aha, ja. Markus Zusak szerint a Halálnak is lehetnek érzései, hiszen olyan szavakat ad a szájába, olyan mozzanatokat ismertet az életéből, amiből csak azt a következtetést lehet levonni: Vannak érzései.

            Azt hiszem, ejtek pár szót a csodásan felépített, összerakott szerkezetről. A fejezetek hosszan éppen megfelelő, vannak rövidek, kicsit hosszabbak, de alapból olvasható. Ez fontos szempont, hiszen nem szeretem egy fejezet közepén abbahagyni a könyvet, de ha egy fejezet 200 oldal, az nagyban megnehezít engem ebben. Mint említettem, maga Liesel írta meg az életét, s ezt a könyvet vette alapul a Halál. Éppen ezért a Könyvtolvaj tíz kisebb részből áll, mindegyik címe megegyezik egy könyvvel, melynek fontos szerepe volt Liesel életében. A kedvenc részem talán a vége volt, ami egy gyönyörű lezárást jelent. A Halál egy kicsit összefoglalja Liesellel való kapcsolatát, elmesél egy rövid sztorit egy fontos szereplőről, egyszóval megnyugtat minket és a teljesség érzését adja át nekünk.

            Úgy érzem, a szereplőkről nem tudok beszélni. Egy kis idő eltelt már a könyv letétele óta, de a szívemhez nőtt mindenki. Liesel.  Ő egy különleges és tényleg tökéletes női főszereplő. Nála jobbat, öszintébbet, tisztábbat és szerethetőbbet nem is kívánhatna magának egy olvasó. Gyerek, tehát adott a legtöbb jó tulajdonsága, de mégis felnőttként kell viselkednie. Ezt nem csak a környezete befolyásolja, hanem a kor is, amibe beleszületett. Papa. Hans Hubermann egy áldott jó lélek, aki önérzetes, szereti az embereket, nyugodt és mindig a számára helyes utat követi. Hans mindvégig Liesel mellett áll, és amit a múltja alapján elmondhatunk róla, az is mind csupa jó. Nem igazán változik meg a könyv folyamán, ugyanolyan kedves és szeretetre méltó ember marad végig, aki nagyon jól ért Liesel nyelvén. Mama. Rosa Hubermann a kezdetek kezdetén nem egy túl pozitív szereplő, hiszen a mosónő erélyes, hangos és trágár, mégis lesz benne a fordulatok hatására egy melegszívűség, már-már szerethető karakter válik belőle. Sőt, megkedveltem, hiszen valahol ott bujkál benne az anyai szeretet és gondoskodás. Max. A zsidó fiút a Hubermann család bújtatja, egy régi ígéret miatt. Max kénytelen a pincében lakni, és szinte sosem mutatkozni a felszínen, de még így is hatalmas teher és veszély a családnak. Ábrándos, örökké bosszút akar állni a Führeren, intelligens és szeretetre méltó. Remek a képzelőereje, és megérti Lieselt, akár egy örök gyerek. Rudy. A fiú, aki úgy néz ki, mint egy igazi árja német, azonnal szívébe fogadja Lieselt, és talán túlságosan is megszereti. Játékos, okos, hirtelen természetű és mindenben benne van. Amit elhatároz, azt véghez is viszi, kiáll az igazáért és másokért,  fel meri vállalni a véleményét. Azonnal megszerettem őt, ahogyan a többi szereplőt is. Mind tökéletesek, tökéletesen emberiek voltak.

            Már tudtam, mi lesz a könyv vége, de valamiért mégis megrendültem. Az író olyan egyszerűen rombolta széjjel a törékenyen felépített világot, és őszintén bevallom, sírtam egy kicsit. Azt hiszem, a szomorú és bátor végkifejlet ellenére egy szépen lezárt, kerek, valahol boldog könyvet kaptunk.

            Sosem szeretek hosszú könyvet elkezdeni olvasni. Félek, megunom és nem fejezem be. Itt azonban szó sem volt erről, hamar elolvastam. Megszerettem. Mindenkinek ajánlom, azt hiszem, lassan kötelező olvasmány lesz az iskolákban, hiszen annyi érték van benne. Markus Zusak kitűnő író.

A borító szép, egyszerű, a megjelnés évéhez képest régebbinek tűnik. Egy picike dolog zavart csak: a Halált a leírások alapján nem így képzelem el.  

A film extrém jó volt! Tökéletes volt a szereplőválogatás, a hangulata, az egyes részek megoldása. Néhány részletet kihagytak belőle, de sebaj, ez az a pillanat, amikor eltekintek a zsörtölődéstől. Kulisszatitok még, hogy a filmet hamarabb láttam, de a könyv még ÍGY IS élvezhető volt!!