A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford
számára több mint egy nyári tanfolyam valóságos mentőövet jelent a
fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új
barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New
Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium
épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is
akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt
pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel
felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos
épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek
mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának
titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a
feltáratlan múltból.
Hű. :D Oké. Szóval. Ezt a
könyvet, mily meglepő, a fa alatt találtam karácsony reggelén. És, mondanom sem
kell, azonnal nekiültem. Pedig nem olvasok kettőnél több könyvet egyszerre, de
most igen :D Legalább rekord idő alatt kiolvastam.
Dan
úgy döntött, nyári egyetemi táborba utazik New Hampshirebe a Brookline
egyetemre. Mivel az iskola épületét újítják, a táborozókat egy régi épületben
szállásolják el, melyet az iskola megvett, ám régen elmegyógyintézet volt. Dan
hamar megismerkedik Jordannel, a meleg és menő sráccal, valamint Abby-vel, a
csinos művésszel. Az öt hetes tábor jól indul, Dan szobatársa a csöndes,
sosem-otthon-levős Felix. Igaz, hogy Dan rögtön az első nap egy képet talál a
szobájában, de először nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Kiderül, hogy
az alagsorban van egy elzárt iroda, tele régi kacatokkal, amik még az
elmegyógyintézetből maradtak meg. Dan, Abby és Jordan jó tizenévesekhez híven
azonnal odamennek kutakodni, és itt kezdődnek az izgalmak. A Brookline egyetem
nyugodt életét ismeretlenül írt levelek, SMS-ek, furcsa véletlenek és
gyilkosságok zavarják meg.
A
jól sikerült bevezető után azért elmesélem, hogy olvastam ennél ijesztőbb
könyvet. (Madarak a dobozban) Nem volt annyira para, mint amire számítottam, de
ahhoz elég volt, hogy minden hangtól megijedjek. Az újév első napjának felét
egyedül töltöttem itthon, tehát a barátnőim kitoloncolása és a szüleim vidéki
bulizásról való hazatérése között olvastam. Kicsit rosszul tettem, ugyanis,
hiába világos a lakás, minden nesztől megijedtem. Az alap sztori elég rémesen
hangzik, és azért voltak részek, amikor visszatartottam a levegőt… :D Nem a
legjobb horror-sztori, de kezdőknek, haladóknak, félősöknek meg bárkinek azért
jól jöhet.
Az
írónő stílusa baromi jó volt. Tök jól el lehetett képzelni a helyszíneket, oda
tudtam magam képzelni a koli udvarára napfényes időben, a városkába esőben, az
alagsorba a poshadt levegőbe, és kedvenc helyszínemre, az ebédlőbe. Mindig szerettem
az amerikai menza leírásokat (Anna és a francia csók) mert éhes leszek tőlük,
és rájövök, itthon csak kenyér és párizsi van. L Szerettem tehát a
tökéletes leírásokat, voltak jellegzetességek, pl. poshadt levegő, körvonal a
porban. Ezt persze más írók is használják, de itt valahogy olyan tipikus volt,
és minden fejezethez illett. (háttérsztori: most félek, mert megreccsent a
lépcső) Szerettem a gondolatmeneteket. Dan elég sokat filozofál, amikor nyomoz,
de ezek a részek nem voltak unalmasak, mégis minden lényeges infót
tartalmaztak.
Olykor
úgy éreztem, kiszámítható a krimis vonal. Szerettem volna, ha a megszokott
horror téma (elmegyógyintézet) mellett valami izgisebb véget kapunk. A
cselekmény változatos volt, fordulatos meg minden, de én már a felénél
sejtettem, kivel van a baj és ki micsoda. Pedig kezdő krimi olvasó vagyok.
Nyilván voltak olyan jelenetek, melyek megleptek, de a lényeget előre tudtam.
Ami, teszem hozzá, nem vont le sokat az élvezetből, mert máshogy történtek a
dolgok, mint elképzeltem.
Na,
ezen értelmetlen megfogalmazások után, térjünk át a szereplőkre. Mivel ez egy
trilógia első kötete volt, amolyan bevezetésként szolgált. A szereplők nincsenek
annyira elmélyítve, mint ahogyan esetleg más könyvekben megszokhattuk.
Megértem, hogy ez feltétlenül a karakterekről szólt, az alapos megismerésükhöz
túl rövid volt a könyv, de néhol hiányoltam valami kis szikrát. Kezdem rögtön
Jordannel. Ez a fiú az elején a vicces, csipkelődős énjétől volt szerethető, s
nem mellesleg meleg is. Azt gondoltam, nem kell elmélyíteni ezt a szálat, mert
tényleg nem a szexuális beállítottsága a lényeg egy személynek. Mégis
hiányoltam Jordan személyiségének fejlődését, keveset kaptam belőle. Szerettem
volna, ha ő a vicces, kedves meleg csávó, vagy van valami saját személyisége…
sajnos, ez nem így történt. Meg lehet kövezni, hiszen bármennyire szerettem
Jordant, valahogy nem állt össze a fejemben a jelleme.
Számomra
ugyanez volt a helyzet Abbyvel, bár ő valamennyivel jobban ki van dolgozva. Látom
benne a potenciát, az okos, Dannek megfelelő lányt, aki megértő, és így tovább.
Imádtam a könyvet, tényleg élveztem nagyon, de össze-vissza volt. Kicsit
kidolgozatlan, ami furán hangzik, mert amúgy egy nagyon összetett rejtélyről
szól. Sok kérdés merül fel, a legtöbbre kapunk választ, mégis… túl gyors, túl
hirtelen jön és megy minden. Ez elszomorított, mert, mint említettem, az
alapsztori tök jó, a helyszín sem rossz, de valahogy… túl sok volt és mégis túl
kevés ez így az első részre.
Az
Asylum című könyv egy nagyon jó történet, tele képekkel, jó kis leírásokkal,
fordulatos cselekménnyel. Kell neki egy kis idő, míg kialakul, de arra ott van
a másik két kötet, hiszen ez még csak az első része volt a trilógiának. Szép
kis történet fog belőle kerekedni, alig várom a következő részt.
Ha borító alapján kellett volna megvennem... nos, akkor megvettem volna. :) Nem véletlenül volt a fa alatt. Na, de. A borító kellően ijesztő és sejtelmes. Tökéletesen megoldották azt, hogy a lány arcca ne látszódjon teljesen, de azért a vonásait sejtesse. Egyszóval, a borító színei, felépítése és egésze nagyon jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése