Nyári könyves bevásárlás

Na hát ismét itt vagyok Bogaraim!! :)

Mivel is telhetne a nyár, mint folyamatos olvasással? :) Néha azért belefér egy kis vásárlás is. Megtörtént, nem kevés könyvvel távoztunk a boltból. Lássuk a medvét.

Grecsó Krisztián Jelmezbálját már a megjelenése óta nézegetjük, hiszen folyamatosan a sikerlisták élén van. A polcokról általában lekapkodták, és a család is azonnal szemet vetett rá, nem csak a letisztult, szép borító, hanem a sok jó dolog miatt is, amit mondtak róla. Nálunk, ha könyvvásárlás van terítéken, olyat kell választani, ami az egész családot érdekli/érdekelheti. Ezt tartottuk szem előtt, amikor kiválasztottuk Az üvegvárat. Semmit nem tudok erről a könyvről, de a kiadót szeretem, sosem csalódtam eddig a könyveikben.  

Will & Will története már más, az valószínűleg csak engem kötne le, hiszen ifjúsági olvasmány. John Green és David Levithan külön-külön jó írók, de kíváncsi vagyok, együtt mit alkottak. Nemrég néztük meg A könyvtolvajt filmben, evidens döntés volt, hogy lecsapunk a könyvre. Még sajnos nem került terítékre, de remélem, sőt, biztos vagyok benne, tetszeni fog majd. Bár nyáron rá vagyok állva az egyrészes regényekre, de azért egy könyvnek a testvérét sikerült beszerezni. Adam Makos egy jó író, így szintén alap volt, hogy A végtelen ég hőseit is megvesszük. Természetesen nem csak boltban vásároltunk, hanem rendeltünk is, mégpedig A lány, aki megérintette az eget című könyvet.

Ez nagyon sok, lesz mit olvasnom, de így is le vagyok maradva, bele kell húzni. :)

Csóókollak titeket, legyen szép nyaratok!

Nyári TAG

Halihó Bogárkáim!!

Igeeen!! Végre nyár, igaz, már egy jóó ideje. Az idő nem mindig fényes, de a hangulat a tetőfokán van, ha másként nem, hát egy jó könyvvel. Már igazán lógtam nektek egy hasonló bejegyzéssel, szóval tessék, itt van egy nyári TAG, amin nem kellett sokat gondolkoznom, hiszen idő és net szűkében vagyok. :) Lássunk tehát neki!

1.      Másmilyen hangulatú könyveket olvasol nyáron, mint a többi évszakban?

Nem igazán. Persze igyekszem ilyenkor a könnyed, egyrészes regények felé húzódni, de természetesen befejezem az év közben elkezdett sorozatokat/trilógiákat, és hát ami jön, az jön. És igen, becsúsznak a kötelező olvasmányok is. Valamikor el kell olvasni mind a 19 könyvet.

2.      Melyik könyvszereplővel nyaralnál szívesen együtt?

Igazság szerint a legtöbbel szívesen nyaralnék. Talán az örök kedvenc, Daemon Black, aki jófej, vicces és szexi. A tengerparton abszolút rám irigykednének.

3.      Egy könyv melynek címében szerepel az, hogy vakáció:

Vakáció a halott utcában. Imááádtam ezt a könyvet anno, szuper olvasmány.

4.      Képzeld el, hogy a tengerparton ülsz és csodás az idő. Mit olvasol éppen?

Nehéz megmondani. Mindig az aktuális olvasmányom az, amit el tudok képzelni, de jelenleg a legnagyobb kedvem David Levithan és John Green: Will & Will című könyvéhez lenne.

5.      Egy kék színű borító: ég-tenger

Ez most annyira egyértelmű volt, hogy nem igaz. E. Lockhart: A hazudósok.

6.      Sárga borító:homok-nap

Denise Jaden: Soha nem elég

7.      Kivel mennél egy pörgős, hawaii bulira?

Hát az attól függ, hogy kitalált vagy valós személy kell? Mert ha valós, akkor természetesen a barátnőimmel. Ha kitalált, akkor a vámpírok A vér szava trilógiából.

8.      Dal, amiről a vakáció jut eszedbe?

Nincs nagyon ilyen. Az aktuális nyári slágerekről mindig ez jut eszembe, de amúgy nincs ilyen.

9.      Hány könyvet tervezel elolvasni a szünet alatt?

Minél többet. :)

C. J. Roberts: Fogoly a sötétben

Fülszöveg: Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.

Írónő: Ha kíváncsi vagy a tötét erotika írónőjének rózsaszín pöttyös oldalára, akkor kattintsatok bátran ide. 

Vélemény: Úgy néz ki, ez nyár a határaim feszegetéséről, átlépéséről szólt eddig, és még csak most kezdek belejönni. Rengeteg dolgot kipróbáltam, átéltem, pedig számomra a szünet még el sem kezdődött, pihenni is csak most tudtam igazán. Nem utolsó sorban nem csak beleolvastam, hanem elolvastam ezt a könyvet, őszintén meglepve ezzel magamat.

            Amikor nyárra valami könnyed olvasnivaló után nézek, nem figyelem a fülszöveget, gyakran még a borítót sem. Csupán a címre hagyatkozom, ami ennél a könyvnél igencsak meglepett. Cím alapján ugyanis valami ijesztő, utópisztikus könyvet vártam. Nem ezt kaptam.

            Képzeljétek el a fejemet, ahogy én, aki a Szürke ötven árnyalatát sem olvastam el, belecsöppenek ebbe a pszicho pornó világba. Tudjátok mit? Azt hiszem felnőttem a feladathoz, és nem csak megemészteni, de élvezni is tudtam a könyvet. Bár azért voltak mélypontjaim, de erről majd később.

            A történetben Olivia Ruiz, becenevén Livvie, valamint Caleb a két főszereplő. Caleb feladata, hogy elrabolja, majd kiképezze Livvie-t szexrabszolgnak. A feladat addig sikerül, hogy a lányt elviszi, ám Livvie sokkal makacsabb és kitartóbb, mint az eddigi lányok. Caleb ezt az egészet nem magáért teszi. A bosszúvágy hatja, hiszen valamikor ő is hasonlókat élt át. A két fél pedig bizarr módon vonzódni kezd egymáshoz, és ezt a kapcsolatot a szexben élik ki.

            Fura volt számomra ez a könyv.  A háttér jól ki van találva, a lány nem egy sima elrablás áldozata, a tetteknek céljai vannak. Bármilyen nyakatekerten hangzik is ez. Szerettem azokat a fejezeteket, amiben Caleb mesél a múltjáról. Érdekes volt olvasni, hogy ő is hasonlókat, ha nem rosszabbakat élt át, és mégis ezt teszi Livvie-vel.

            Kezdjük akkor tehát Caleb személyiségével. Egyértelműen abban leli örömét, hogy kínozhatja a lányt. Mesternek kell szólítania és engedelmeskedni minden parancsának. Az elején még teljesen érzékelhető a birtoklási vágy Calebben. Az izgalom, amit a friss hús okozott neki, de nem birtokolhatja teljesen, hiszen tovább kell adnia rajta. Néha nem értettem meg a férfit. Hol egészen perverz módon érzékeltette felsőbbrendűségét, hol verbálisan, de volt, amikor egész emberivé vált a viselkedése. Ez az a sokrétűség, ami miatt a rosszfiú karakterből ő egy összetett személyiséggé válik, aki érdekelni kezd. Ahogy haladunk előre a történetben, nem azt mondom, hogy szerethetőbbé, de egyre elviselhetőbb lesz a karaktere. Külön élveztem azokat a részeket, amikor felülkerekedett szexuális vágyain, és inkább mélyenszántó gondolatokat közöl velünk. Ezek a sorok érzelmekről, sőt, egészen furcsa módon szeretetről árulkodnak. Ragaszkodásról.

            Aztán ott van Livvie. Akit elrabolnak, az sosem jár jól, de túl rosszul sem. Ergo, ha nem most, de a későbbi kötetekben majd biztosan kiszabadul. A karakterfejlődés itt is hatalmas. Ugyan a lány az egész kötet alatt hasonlóan viselkedik, a két személy idomul egymáshoz. Livvie a kezdetektől fogva vonzódik Calebhez. Ez egy hatalmas ellentmondás. Caleb az elején megmenti Livvie-t majd el is rabolja. Távol kéne őt tartania magától, de a vonzalom kölcsönös. Livvie makacs, szószátyár és kíváncsi. Nem akar engedelmeskedni, ám az élete függ az alkalmazkodástól. A végére azonban egészen jól kijönnek Calebbel, és az ember elgondolkozik azon, hogy a lány nem szenved e valóban Stockholm szindrómában. A lány szintén perverz módon élvezi a Caleb által nyújtott testi kapcsolatot, sőt, viszonozná is neki. Visszagondolva a könyv nem volt más, mint szex és mélyenszántó gondolatok kavalkádja. Talán csak ezért bírtam elviselni, a komolyabb pszichológiai vonala miatt.

            Egyébként a történet két szemszögből játszódik. Livvie szemszöge E/1 míg Caleb gondolatait külső szemlélő meséli el. Ez valahogy még különlegesebbé és izgalmasabbá teszi a könyvet, nem unod meg olyan hamar. Ráadásul valahogy sokkal jobban el tudsz mélyedni a gondolataikban.

            Nem tudom mindenkinek ajánlani a könyvet. Aki szereti a szexuális töltetű regényeket, ez még azoknak sem lehet könnyű, hisz komoly lelki mondanivalója van. Fel kell hozzá nőni tehát és kinyílni felé. Elfogadónak lenni. Akkor lehet csak élvezni.

            Maga a könyv tele van ellentmondásokkal. Fordulatokban nem bővelkedik, hiszen minden eléggé kiszámítható, ugyanakkor élvezetes tud maradni. Nekem volt benne egy holtpontom a vége felé, mikor már untam az örökös vívódást, a semmi értelme együttlétet, elválást majd rágódást. Tudom, nem könnyű beleélni magad a helyzetbe, de azért vannak rajta javítani valók. Amúgy egy új műfaj bemutatásának nem volt rossz számomra. Nem lesz a kedvenc műfajom, de azért a folytatásra kíváncsi vagyok.

Borító: Mint mondtam, a borító nem fontos tényező, így ez sem fogott meg annyira, de nagyon jól passzol a hangulathoz.

Kedvenc szereplő: Caleb, egyértelműen.

Nem-kedvenc szereplő: Rafiq nem annyira szimpatikus nekem. 

Képek forrása: Pinterest

Lauren Oliver: Káosz

Fülszöveg: "− Szóval korábban hogy hívtak? – kérdezem, mire megáll. Nem fordul meg, miközben folytatom: − Úgy értem, azelőtt, hogy a Vadonba jöttél.

Egy darabig még dermedten áll, aztán megfordul.

− Jobb lesz, ha lassan hozzászoksz – mondja halkan, de határozottan. – Minden, ami voltál, az előző életed, az ismerőseid… elporladtak. – Megrázza a fejét, majd még szigorúbb hangon folytatja. – Nincs olyan, hogy azelőtt. Csak most van, és ami ezután következik."

Lauren Oliver felvillanyozóan izgalmas második kötettel folytatja a Delíriumban megkezdett történetet. A trilógia első kötete, a Delírium 2011-ben előkelő helyezést ért el a New York Times bestseller listáján. A fordulatos folytatásban szinte sisteregnek a vad elszántság, a tiltott szerelem és egy kitörni készülő forradalom lángjai.

Eredeti mű: Lauren Oliver: Pandemonium

Ciceró, Budapest, 2012

344 oldal

Írónő: Laura Suzanne Schechter 1982-ben született Queensben (melyről az egyik könyvbeli városát mintázta) és New Yorkban nevelkedett. Szülei irodalom tanárok, édesapja ezen kívül híres krimi író, Harold Schelchter. Már gyerekként szeretett írni, órákat volt képes a számítógép előtt tölteni, és nem hagyta félben a történetet és a karaktereket. Próbálja hasznosan tölteni az idejét, ezért az írás mellett rajzol, táncol és fest, valamint érdekli a színjátszás is. Középiskola után a filozófia és az irodalom érdekelte, ezért az egyetemen ezekre a szakokra járt szülei „nagy örömére”, akik orvosnak vagy jogásznak szánták lányukat. Döntéseiben testvére, Lizzie segítette. Munkahelyét, ahol először kezdett dolgozni, elhagyta, hogy teljes munkaidőben írhasson.

Első regénye 2010-ben jelent meg Mielőtt elmegyek címmel. Második nekifutásra egy trilógiát alkotott, melynek részei: Delírium (2011), Pandemonium (2012) és Requiem (2013). A trilógia mellé kiegészítő kötetek és novelláskötetek is jelentek meg. Könyvei több generációt ölelnek át, ifjúsági írásai mellett felnőtteknek és gyerekeknek is alkotott. Honlapja itt található.

Vélemény: Nagyon régen olvastam el ezt a könyvet, volt annak már egy hónapja is. Belelendültem az olvasásba, megszereztem a trilógia összes elemét, így hát nekiveselkedtem, és pikk-pakk be is fejeztem. Sajnos annyi könyv jött utána, hogy nehéz visszaemlékezni, de majd megpróbálom.

            Azt tudom, hogy tavaly nyáron olvastam el a trilógia első részét, a Delíriumot, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. Szerettem volna ismét részese lenni ennek az élménynek, és igen, alig vártam ezt a kötetet, hiszen a Delíriumnak nyitott vége volt, valami borzalmasan feszültségkeltő befejezéssel. Ez a könyv sem más, mint egy hatalmas függővég, de haladjunk csak sorban.

            Lena kiszabadult a Vadonba, de sajnos szerelme, Alex nélkül. Az egyik Veszett csoport talál rá, és Lenára egy teljesen új élet vár. A kis csoport, akiket megkap családjául, nagyon szerethető és összetartó, ezt ki is fejezik a nevek. A Vadonban nincs olyan, hogy előtte. Ott csak a most van, éppen ezért a régi életedből még a nevedet sem tarthatod meg. Igaz, ez Lenára épp nem vonatkozik, de a többiekre igen, éppen ezért megismerhetjük Hollót, a vezetőt, Kéket, a legkisebb Veszettet, Vadászt, Tövist és a többieket. Lena lassan nyílik meg, és szerintem a többiek is lassabban nyitnak felé, de a történet nem is halad gyorsan.

            El kell mondanom, hogy Lena teljesen más szerintem ebben a könyvben, mint az első részben. Itt is bátor, harcias, vakmerő, s még sorolhatnám, de valahogyan felnőtt. Tényleg semmi sem maradt a régi életéből, bár sokszor emlegeti Hanát, rengetegszer emlékszik vissza Alexre, és párszor még a nénikéje, vagy régi családja is eszébe jut. Más a gondolkodása, az érzései, valahogy reálisabb és sokkal inkább emberibb, mint a civilizációban volt. Azt kell mondanom, tetszett ez az új, kemény Lena, aki valahol mélyen azért nagyon érzékeny és sérülékeny is.

            Szeretem az olyan könyveket, amik több szálon futnak, esetleg több szemszögből. Itt két idősíkon történnek a dolgok. Akkor, amikor Lena a Vadonba érkezett, és most, amikor egy kis idő elteltével egy küldetés miatt visszatér, azt hiszem Nem York-ba. Ez a két idő sokkal izgalmasabbá tette a történteket, a két rész között nagy volt az eltérés, más központi szereplők kaptak helyet, és nagy volt a felüdülés is. Meg kell hagyni, az írónő jól bánt az írói eszközökkel, és mestere a függővégeknek is, nem csak egy könyv végén, hanem a fejezetek befejeztével is.

            Akadnak ám új szereplők is, mégpedig Julian személyében. A fiatal ifjú édesapja egy nagyon befolyásos személy, aki él-hal a Delíriummentes Amerikáért, és erre neveli fiát is. Julian kikezelése még nem történt meg, de hamarosan elkövetkezik az idő. Lena azt a küldetést kapja, hogy tartsa szemmel a fiút, akivel aztán közösen elrabolják őket. Láss csodát, szerelmem bontakozik ki előttünk, és, kedves olvasó, ez üde színt visz az amúgy is szerelmes regénybe.

            Ami annyira nem szerelmes, hiszen sok benne a párharc és az izgi részek is, sőt, még halál is előfordul, ám nagyon nincs időnk gyászolni. Egyrészt, az elhunytakat alig ismerjük, másrészt, a történet folyik tovább.

            Aminek a legjobban örültem, nem volt semmi nyáladzás. Julian egy jó fiú, kissé ellenszenves, de hamar rá lehet jönni, ők ketten összeillenek Lenával. A két szereplőt is lassan rávezeti az írónő erre az útra, de ez a folyamat, mint mondtam, lassú és holtbiztos. Le kell rombolni a maguk köré épített falakat, helyette pedig összedolgozni és barátságot, biztonságot, szeretetet keresni. Megbízni egymásban, ez a legfőbb dolog azokban a fejezetekben, melyekben Julian és Lena a kiszabadulásukért küzdenek. Valahogy érezni lehet, hogy mikor szakad át a gát és jönnek rá, hogy szeretik egymást, de ez alatt az idő alatt rengeteg dolog kiderül a DMA-ról, Julian apjáról és arról a jövőbeli Amerikáról, amit a könyv elénk tár.

            Rengeteg a feltett kérdés, és sokra választ lelünk, de a legtöbbre nem. Mi már kapiskáljuk a végkifejletet, ám a bizonyosság még nem jött el, ezért csak remélni lehet, hogy az Alex és Lena, valamint Lena édesanyja kérdésre válaszokat kapunk. Na meg persze ott van a Juilan és Lena között kibontakozó szerelem is.

            A könyv eseménydús, sok benne a fordulat, különösen a vége felé, illetve betekintést nyerhetünk pl. Holló életébe, ami közelebb hozza hozzám a Vadont és a Veszetteket. Hogy miért? Számomra, hiába tudom, hogy jó, nem volt szimpatikus se Holló, se az, ahogyan viselkedett. Kissé jobban el tudtam fogadni őt a megtudott dolgok után, de még így sem lett a kedvencem. Remélem, nem marad a szememben mindig egy arrogáns alak, mert hiszem, hogy lehet ő mélyebb karakter is.

            Nagyon várom a folytatást, szeretném végre magaménak tudni a végét, a lezárást, úgy gondolom, ez a második rész nagyon jó volt arra, hogy sok bonyodalmat okozzon és még több kérdést feltegyünk magunknak. A nagy bumm,a lezárás természetesen a harmadik részben várható, addig is, izguljunk!

Borító: Csúnya. Tudom, hogy az eredeti borító megtartásához sok munka kell, de akkor is csúnya.

Kedvenc szereplő: Nem azt mondom, hogy Lena lesz a kedvenc női karakterem, de engem nagyon meglepett. És természetesen Julian.

Nem-kedvenc szereplő: Hollóval nagyon későn tudtam megbarátkozni.