Jennifer L. Armentrout: Opposition

Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót…

Éppen ebben a szent pillanatban fejeztem be a könyvet, ami a Luxen sorozatnak az ötödik, azaz befejező része. És WÁÁÓ. Olyan érzések vannak bennem… Éppen egy órával ez előtt beszéltem egy barátnőmmel, aki kérdezte, mit olvasok éppen. Mondtam, hogy csak az Opposition-t. És milyen? Háát…elmegy, elmegy, és megvitattuk, hogy mik a negatívumai a könyvnek, mert abban a pillanatban, amikor ezt beszéltük, a könyvnek olyan pontján tartottam, ami ezt váltotta ki belőlem. De most, hogy a végére értem, nem bírom abbahagyni a vigyorgást.

            Ez a sorozat, ez a könyv az életem részévé vált. Nem tudom pontosan mennyi idő, talán nagyjából egy-másfél év alatt olvastam el a sorozatot plusz a kiegészítő novellákat is. A negyedik és ötödik rész között elég nagy szünetet tartottam, abból az okból, hogy nem tudtam honnan beszerezni az Opposition-t. Amikor pedig végre megszereztem,tudtam, hogy elérhető, de nem ez volt az elsődleges könyv, amit el szerettem volna olvasni, mert annyi más volt helyette. Amikor elkezdtem olvasni, semmire nem emlékeztem, fogalmam sem volt, mi történt az előző részekben, nem igazán vágtam, mi van. A sorozat viszont nagyon a részemmé vált, és mindig, amikor egy sorozatot elengedünk, az fáj, mert mostantól nincs az, hogy leülök és olvasok egy kicsit Daemonről meg Katyről. Az egész szörnyed idegen, ugyanakkor ismerős érzés, mintha már minden titkukat ismerném a szereplőknek. Olyan sorozat még nem volt az életemben, amiről ennyire hullámzó lenne a véleményem. Éreztem olvasás közben rosszat és jót is, nevettem és sírtam, nem értettem egyet, holtpontjaim voltak, majd felfelé ívelt a tendencia… Mégis, ez a sorozat csodákra képes! Mint említettem, voltak mélypontjaim, de ez az utolsó kötet nem semmi.

            Maga a könyv arról szól, hogy, amint a Deadalus is elmondta, megszálló luxen seregek jönnek a földre, akik sok embert megölnek. A luxeneket pedig csak úgy lehet elpusztítani (az alap terv szerint), hogy abba sok ártatlan luxen, origin, hibrid és ember belehal. Ennek elkerülése érdekében keresnek főhőseink valami alternatívát, ami nem jár ártatlanok meggyilkolásával.

            Csak olyan apokaliptikus regényt olvastam eddig, ahol már vége van az apokalipszisnek és utópiák alakultak ki. Fura volt azt olvasni, hogy itt éppen zajlik a pusztítás, hiszen az elején egy normális Amerikát kaptunk, itt pedig majdnem elpusztul. Ez egy ijesztő, érdekes, de bátor gondolat. Rossz lehet azt olvasni, hogy az utcák, ahol éppen jársz, egy könyvben megsemmisülnek, az emberek szénné égnek, stb. Mindenképpen le a kalappal az írónő előtt e miatt.

            Sajnos szerintem egy befejező kötetet nem lehet úgy jellemezni, hogy bármilyen poént ne lőnénk le, hiszen nem lesz folytatás, ahol elmondhatnám a következményeket. Ebben a könyvben viszont annyi minden történik, hogy már szinte arra sem emlékszem, mi történt az elején.

            Vegyük azt, amit tudok. A történet két szemszögből játszódik, Katy és Daemon szemszögéből. Eléggé aggódtam az elején, hogy az írónő hogyan oldja meg a két különböző személyiségű, nemű és fajú szereplő szövegét, ami nehéz dolog, de neki nem, nagyon jól megoldotta. Néhány helyen éreztem azt, hogy a két fél ugyanaz. Ugyanazt gondolják, csinálják, érzik, ugyanazokat a szavakat, szófordulatokat használják, amit megértek, mert egy ideje együtt vannak, de mégis… ettől függetlenül tetszett. Nem volt pontos váltakozás, hogy egy Daemon egy Katy, csak úgy random jöttek a fejezetek. Azért volt ez jó ötlet, mert akik többet szeretnének Daemonből, kapnak ízelítőt, de ott van a jól megszokott Katy is.

            A szóhasználathoz pedig annyit hozzátennék: kurafi. Én nagyon szerettem a könyv szavait, a káromkodást és szép leíró részeket. Daemon és Katy is szép szókinccsel rendelkezik, Katy mert sokat olvas, Daemon meg mert Daemon. A szerelmes részeknél lehetett felfedezni a gyönyörű szavakat, ugyanakkor az ellenkezője is megjelent, a csúnya beszéd és Daemon perverz gondolatai. De a kurafi… nem tudom, hogy az eredeti nyelven, hogyan hangzik ez a szó, és miért így fordították le magyarra, de fura volt (ezt a vége felé fedeztem fel). Tetszett az is, hogy a szólásokat, közmondásokat szépen beillesztették a könyvbe a megfelelő helyekre. (ez azért lehet nehéz, mert angolul nyilván nem léteznek a magyar közmondásoknak pontos megfelelői).

            Névválasztás: Valamelyik rész bejegyzésében említettem, hogy nagyon tetszenek a különleges nevek a Black testvéreknél,meg úgy általánosságban, minden név illett a viselőjéhez. E nagyon fontos része a regénynek, hiszen ezek a nevek, akik kísérnek téged napokon keresztül egy könyvben. Ráadásként újabb tök jó nevekkel ismerkedünk meg. Mivel nem csak a luxenek képesek emberekbe beleszeretni, hanem az arumok és originek is, megismerhetünk egy arum szerelmet, Serenát, valamint Luc kedvesét, Nadiát. Imádtam a nem megszokott neveket.

            A sorozat elején, 20-25 oldal erejéig azt hittem, kinőttem belőle, pedig nyár végén még olvastam a kiegészítő novellákat. Tovább olvastam, és amikor rájöttem, hogy rögtön az elején történik valami, aztán végig fenn tudja tartani az érdeklődésemet, megörültem és elrepült az együtt töltött idő. A sorozat közepe felé úgy éreztem, teljesen felesleges öt részesre húzni, de megcáfoltam a saját véleményemet. Nem csak azért, mert így tovább gyönyörködhetünk Daemon szemeiben, hanem mert így volt jól.

            Egyébként szerintem a harc és a szex váltakozik a lapokon. Komolyan. Daemon és Katy sok dolgon átmentek együtt, vannak testi vágyaik, amiket nem ír le konkrétan, ahhoz viszont eleget megtudunk, hogy ne a mi fantáziánkra legyen bízva, mit csinálnak azok ketten. Utána harcoltak, valamitől mindig piszkosak és véresek lettek, szerintem csak ebben az egy könyvben elhasználtak egy zsáknyi ruhát.  Volt azért benne gondolkozás, taktikázás, egyfolytában megtudunk új dolgokat, információkat, és szuper, hogy még az ötödik részben is van min csodálkozni.

            HATALMAS SPOILER. A könyv háromnegyede felé érezni lehet, hogy hepiend lesz a vége. Folyamatosan egy cél felé meneteltek, közben pedig egyre több dolog jött közbe, amivel szembe kellett nézniük. Örültem, hogy vidám véget kapunk a sok megpróbáltatás után, ami, valljuk be, valamelyik szereplőnek a meggyilkolása után teljesedhet csak be. A lehetőségek Dee-t vagy Katy anyját vetik fel lehetséges áldozatként. Amikor pedig Dee nem hal meg, csak egy választása van az írónőnek. Mikor pedig túl sok lap van hátra, de a probléma már majdnem megoldódott, megijedsz, hogy mi jöhet még. És akkor hirtelen megöli az írónő Katy anyját. Az olvasó számára nem okoz a halála akkora traumát, hiszen nem szerepelt annyit, nem nőtt nagyon a szívünkhöz, mégis egy törést okoz a főszereplőben, aki különböző dolgokat él át az események hatására. Szerintem nem volt a gyász túlságosan túlbonyolítva, kicsit még lehetett volna tovább szőni, de nyilván a luxen megszállás alatt (ami egyébként elég hamar megoldódik) nem ez Katy elsődleges feladata.

            SPOILER KETTŐ. Nancy meglövi Demont, a könyv majdnem legvégén. Akkor arra gondoltam, hogy, ha Daemon meghal, megölöm az írónőt. Aztán arra is gondoltam, hogy brutál megosztó, de brutál bátor megoldás lenne ez Jennifer részéről. De Daemon azért nem halhat meg a könyv utolsó tíz lapján, mert akkor kéne még egy rész. Valami következmény.

            A végén a lezárás nagyon szép, kapunk egy évvel későbbi epilógust, ahol megtudjuk, mindenkivel minden rendben, nincs elvarratlan szál, de kicsit gyorsan éreztem a végét. A luxen invázió pár lapon belül megoldódik, a többiek pedig élik az életüket a majdnem elpusztított földön. Ennek ellenére szépen elsimulnak a dolgok, tetszett az írónő köszönet nyilvánítása, nagyon szépen megfogalmazza és elbúcsúztatja a könyvet. (Ami pedig egy plusz dolog… a sorozat elején sokszor szerepel Katy könyves blogja, meghatározó eleme ez a dolog az életének. Az ötödik rész végén Katy kvázi új fejezetet nyit az életében azzal, hogy az új blogjára kiteszi első bejegyzését. Szépen keretbe foglalja az egész történetet ez a jelképes mozzanat.)

            Megéri elolvasni a sorozatot, nagyon pörgős, izgalmas, érdekfeszítő és méltó lezárása a sorozatnak. Fájó szívvel engedem el. Jennifer L. Armentrouttal együtt köszönöm én is, hogy vele utazhattam. Kár, hogy holnap már nem vethetem bele magamat a luxenek történetébe.  

Kedvenc szereplő: Nagyjából mindenki, de tényleg. Az arumok (teljesen elfelejtettem a nevüket :( ), Luc, Archer, Dawson, Dee, Daemon, Katy, Serena, Beth.

Borító: Szép, bár nem különösebben figyelemfelkeltő meg esztétikus. Vannak ám szebb változatok is.