Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…

Most fejeztem be ezt a könyvet, amit határozott céllal vettem a kezembe. Mostanában elég sok komoly könyvet bújtam, amik nehezek és tömények voltak számomra, ezért szükségem volt egy rövid, romantikus könyvre. Mint a legtöbb LOL könyv, ez is tipikusan ifjúsági regény, tipikus klisékkel, fordulatokkal, amiket már megszerettünk. Nem csalódtam, egy nap alatt elolvastam. Ez nagy teljesítmény, még akkor is, ha viszonylag rövid és elég könnyed a témája.

            Avery Shaw egy pánikbetegséggel küszködő zseni palánta. Gyerekkorától fogva legjobb barátja Aiden Kennedy, aki összetöri a szívét, hiszen Avery szerelmes Aidenbe, de a fiúnak barátnője lesz. A lány elhatározza, hogy az az évi tudós vásárra előadást készít arról, hogyan éli át a gyász hét szakaszát, hiszen valahol eltemette magában ezt a kapcsolatot. Segítségére volt külső szemlélőként Aiden bátyja, Grayson. A csavar az egészben a majdnem szerelmi háromszög, ami persze megoldódik.

            Számomra a legelső dolog fura volt, hogy Grayson a neve a fiúnak. Elég élénken él bennem a Will&Will című könyv, ahol az egyik Willt Graysonnak hívták, így néha nehéz volt tőle elvonatkoztatni. Egy idő után azonban hozzá lehet szokni. A nevekre viszont nagyon rá vagyok kattanva, és az a név, hogy Aiden… hát a szerelmem lett a neve.

            Az elején úgy éreztem, kinőttem ebből a műfajból. Voltak kétségeim, főleg a történet hirtelen csavarját követően, amitől kiszámítható, gyors és lehetetlen volt. Azt hittem, nem fog tetszeni, de a végén belelovalltam magam, és ezért végeztem ilyen gyorsan. Kíváncsi voltam a teljesen egyértelműre: mi fog történni?

            Mivel ez egy tudományos kísérlet volt, maguk a fejezetek is a gyász szakaszainak neveit kapták. Voltak benne tudományos megközelítések, főleg a párbeszédekben. Fontos, hogy a könyv nem a kutatás anyagát tartalmazza, csak a sztorit. Két szemszögből is. Bizony, méghozzá Avery és Grayson mesél nekünk, amit rettentően élveztem, mert két teljesen különböző karaktert kaptunk, akik ráadásul nagyon különböző stílusúak. (Grayson fan lettem) Grayson ráadásul néha kiszólt a regényből, mintha tudná, hogy mi ezt olvassuk. Ezektől a pillanatoktól lett igazán közvetlen a hangvétel, és tudott hozzánőni a szívünkhöz a fiú elég hamar.

            Avery és a Kennedy tesók mamái legjobb barátnők. Avery és Aiden egy napon születtek, örökké együtt lógtak, ami miatt Avery más fiú-lány kapcsolatot nem ismer. Ezért hiszi magát szerelmesnek, s Aiden s éppen ezért vágyik más lányokra (Mindyre). Avery Graysonra viszont csak úgy tekintett, mint egy undorító, büfögő nagytesóra, de Grayson is a húgaként kezelte Averyt. Amikor Aiden összetöri a lány szívét, a szerepek felcserélődnek, és Grayson hirtelen szerelmes lesz Averybe. Nekem túl gyors és túl hirtelen volt ez a váltás. Főleg azt éreztem túlzásnak, hogy Grayson nem szereti az öccsét, mert az megbántotta Averyt. Nem éreztem a két érzés között az átmenetet, hiába a vicces jelenetek, amikor Grayson rájön az érzelmeire. Rögtön e miatt a negatívum miatt le akartam mondani a könyvről.

            Viszont, a lezárás kárpótolt, hiszen gyönyörű véget kaptunk. A gyász utolsó szakasza a megbékélés, amikor Avey és Aiden mindent megbeszélnek egymással, minden kérdésre válaszolnak, tiszta és érthető a helyzet mind a kettejük részéről. Szép és kerek, tökéletes. Ha pedig mindez nem lenne elég, kapunk ez pár hónappal későbbi epilógust, hogy mi történt minden fontosabb esemény után.

            Mivel egy rövid és laza könyv volt, nehéz bármit mondani róla. Azt hittem időpocsékolás elolvasni ezt, hiszen nem volt tervben, de mindenképpen megérte elolvasni a hangulata miatt. Néha éreztem kilengéseket a hirtelen karakterváltozásokban (főleg Grayson. de imádom ♥♥) Azt is tudom, hogy Avery pszichésen beteg, szorong, de néha egy hajszálnyit erősnek éreztem a kesergéseit.

            Néha átugráltunk heteket, napokat, amitől a sztori nem lett száraz és unalmas. Miközben olvasod, ez mind tökéletesnek tűnik. Nem azt mondom, hogy a legtökéletesebb könyv, de minden benne van. Szerelem, vicces, jó fej barátok, csalódás, jó fej szülök, gimnáziumi ellentmondások, hierarchia, programok.

            Szerettem a tipikus párhuzamot a szürke tudós egérke és a menő focista között. Élveztem, hogy az írónő lerombolja az előítéleteket, és a menők is kedvesek, a kockák is menők, egymás mellé tudnak csapódni, közös eseményeken részt venni, elfogadják a másikat. Tetszett a kicsi pszichológiai háttér, ahogy Avery betegségét próbálták kiküszöbölni. Az az egymásra figyelés és szeretet, amivel a számára idegen, menő lányok tették. A humor, amivel a helyzeteket kezelték. Tényleg eszméletlenül közhelyes dolgok is szerepeltek benne, de éppen ez tette szerethetővé és nem átlagossá.

                        Tulajdonképpen mindent összevetve nekem is kell egy Grayson, egy tudós klub, közös zuhanyzás és ennyire csodás barátok. (oké, a barátok kipipálva) Tipikus nyári olvasmány, vagy hétvégi, szüneti, bármilyen rövid utazáshoz jó, pár óra alatt befejezhető és könnyed felüdülést nyújt. Hihetetlen, mennyire lehet élvezni egy ennyire egyszerű könyvet, mint ezt. :)

Borító:  Cuki. Ez a legjobb szó rá. Valószínűleg nem ez alapján olvastam el.