Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába.
Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös
jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép
erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy
sor társadalmi kísérlettel akarja bebizonyítani, hogy az összetört szív
csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán.
Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre —
itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan
dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert
volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt
tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy
egészen új kísérlet veszi kezdetét…
Most fejeztem be ezt a könyvet,
amit határozott céllal vettem a kezembe. Mostanában elég sok komoly könyvet
bújtam, amik nehezek és tömények voltak számomra, ezért szükségem volt egy
rövid, romantikus könyvre. Mint a legtöbb LOL könyv, ez is tipikusan ifjúsági
regény, tipikus klisékkel, fordulatokkal, amiket már megszerettünk. Nem
csalódtam, egy nap alatt elolvastam. Ez nagy teljesítmény, még akkor is, ha
viszonylag rövid és elég könnyed a témája.
Avery
Shaw egy pánikbetegséggel küszködő zseni palánta. Gyerekkorától fogva legjobb
barátja Aiden Kennedy, aki összetöri a szívét, hiszen Avery szerelmes Aidenbe,
de a fiúnak barátnője lesz. A lány elhatározza, hogy az az évi tudós vásárra
előadást készít arról, hogyan éli át a gyász hét szakaszát, hiszen valahol
eltemette magában ezt a kapcsolatot. Segítségére volt külső szemlélőként Aiden
bátyja, Grayson. A csavar az egészben a majdnem szerelmi háromszög, ami persze
megoldódik.
Számomra
a legelső dolog fura volt, hogy Grayson a neve a fiúnak. Elég élénken él bennem
a Will&Will című könyv, ahol az egyik Willt Graysonnak hívták, így néha
nehéz volt tőle elvonatkoztatni. Egy idő után azonban hozzá lehet szokni. A
nevekre viszont nagyon rá vagyok kattanva, és az a név, hogy Aiden… hát a
szerelmem lett a neve.
Az
elején úgy éreztem, kinőttem ebből a műfajból. Voltak kétségeim, főleg a
történet hirtelen csavarját követően, amitől kiszámítható, gyors és lehetetlen
volt. Azt hittem, nem fog tetszeni, de a végén belelovalltam magam, és ezért
végeztem ilyen gyorsan. Kíváncsi voltam a teljesen egyértelműre: mi fog
történni?
Mivel
ez egy tudományos kísérlet volt, maguk a fejezetek is a gyász szakaszainak
neveit kapták. Voltak benne tudományos megközelítések, főleg a párbeszédekben.
Fontos, hogy a könyv nem a kutatás anyagát tartalmazza, csak a sztorit. Két
szemszögből is. Bizony, méghozzá Avery és Grayson mesél nekünk, amit rettentően
élveztem, mert két teljesen különböző karaktert kaptunk, akik ráadásul nagyon
különböző stílusúak. (Grayson fan lettem) Grayson ráadásul néha kiszólt a
regényből, mintha tudná, hogy mi ezt olvassuk. Ezektől a pillanatoktól lett
igazán közvetlen a hangvétel, és tudott hozzánőni a szívünkhöz a fiú elég
hamar.
Avery
és a Kennedy tesók mamái legjobb barátnők. Avery és Aiden egy napon születtek,
örökké együtt lógtak, ami miatt Avery más fiú-lány kapcsolatot nem ismer. Ezért
hiszi magát szerelmesnek, s Aiden s éppen ezért vágyik más lányokra (Mindyre).
Avery Graysonra viszont csak úgy tekintett, mint egy undorító, büfögő
nagytesóra, de Grayson is a húgaként kezelte Averyt. Amikor Aiden összetöri a
lány szívét, a szerepek felcserélődnek, és Grayson hirtelen szerelmes lesz
Averybe. Nekem túl gyors és túl hirtelen volt ez a váltás. Főleg azt éreztem
túlzásnak, hogy Grayson nem szereti az öccsét, mert az megbántotta Averyt. Nem
éreztem a két érzés között az átmenetet, hiába a vicces jelenetek, amikor
Grayson rájön az érzelmeire. Rögtön e miatt a negatívum miatt le akartam
mondani a könyvről.
Viszont,
a lezárás kárpótolt, hiszen gyönyörű véget kaptunk. A gyász utolsó szakasza a
megbékélés, amikor Avey és Aiden mindent megbeszélnek egymással, minden
kérdésre válaszolnak, tiszta és érthető a helyzet mind a kettejük részéről.
Szép és kerek, tökéletes. Ha pedig mindez nem lenne elég, kapunk ez pár
hónappal későbbi epilógust, hogy mi történt minden fontosabb esemény után.
Mivel
egy rövid és laza könyv volt, nehéz bármit mondani róla. Azt hittem
időpocsékolás elolvasni ezt, hiszen nem volt tervben, de mindenképpen megérte
elolvasni a hangulata miatt. Néha éreztem kilengéseket a hirtelen
karakterváltozásokban (főleg Grayson. de imádom ♥♥) Azt is tudom, hogy Avery
pszichésen beteg, szorong, de néha egy hajszálnyit erősnek éreztem a
kesergéseit.
Néha
átugráltunk heteket, napokat, amitől a sztori nem lett száraz és unalmas.
Miközben olvasod, ez mind tökéletesnek tűnik. Nem azt mondom, hogy a
legtökéletesebb könyv, de minden benne van. Szerelem, vicces, jó fej barátok,
csalódás, jó fej szülök, gimnáziumi ellentmondások, hierarchia, programok.
Szerettem
a tipikus párhuzamot a szürke tudós egérke és a menő focista között. Élveztem,
hogy az írónő lerombolja az előítéleteket, és a menők is kedvesek, a kockák is
menők, egymás mellé tudnak csapódni, közös eseményeken részt venni, elfogadják
a másikat. Tetszett a kicsi pszichológiai háttér, ahogy Avery betegségét
próbálták kiküszöbölni. Az az egymásra figyelés és szeretet, amivel a számára
idegen, menő lányok tették. A humor, amivel a helyzeteket kezelték. Tényleg
eszméletlenül közhelyes dolgok is szerepeltek benne, de éppen ez tette
szerethetővé és nem átlagossá.
Tulajdonképpen
mindent összevetve nekem is kell egy Grayson, egy tudós klub, közös zuhanyzás
és ennyire csodás barátok. (oké, a barátok kipipálva) Tipikus nyári olvasmány,
vagy hétvégi, szüneti, bármilyen rövid utazáshoz jó, pár óra alatt befejezhető
és könnyed felüdülést nyújt. Hihetetlen, mennyire lehet élvezni egy ennyire
egyszerű könyvet, mint ezt. :)
Borító: Cuki. Ez a legjobb szó rá. Valószínűleg nem ez alapján olvastam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése