A Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepe

Drága Bogárkáim!

A budai Várban idén rendezték meg tizenkettedik alkalommal a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv ünnepét, amin juhú, én is ott voltam.

1686. szeptember 2-án a keresztény hadak visszafoglalták Budát a töröktől. A két és fél hónapon át tartó ostrom végül győzelemmel zárult, ennek emlékére rendezi meg az eseménysorozatot a Budavári Önkormányzat. A fesztivál középpontjában az I. Világháború kitörésének 100. évfordulója állt. 

Nagyon örültem, hogy ott lehettem, rengeteg könyvet találtam, amit szívesen megvettem volna, de csak kettő jött velem haza. Mivel szeretem a történelmi hátterű könyveket, a komoly témát feldolgozó sztorikat, ezért csak ilyet vettem. 

Lássuk hát azokat a műveket! :)

Zsuffa Tünde: Angyal a földi pokolban

Az Angyal a földi pokolban című regény lehetne akár egy szerelmi történet a II. világháború idején, s ábrándozhatnánk egy apácák által nevelt bátor, de igen makacs nő és egy osztrák orvos sorsszerű egymásra találásáról. Ennél azonban sokkal többet nyújt a könyv. Olyan húsbavágó kérdéseket vet fel, melyeket a háború utáni kor politikai és hatalmi pozíciói kényszerítenek ki, melyek harcba állítják az embereket egymásal, és önmagukkal szemben is. Menni vagy maradni, tenni vagy lapulni, élni vagy meghalni...

Horthy Miklós testőrparancsnokának lánya, Balázsovich Antónia és Lucca Engel szerelme csak a rendszer által létrejött pokoli világ kórház biztos menedéket nyújtott számukra egymás megismeréséhez, nem adott azonban oltalmat a Vörös Hadsereg bevonulása ellen. Hiába álltak a Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatában, nem kerülhették el saját kegyetlen sorsukat: míg Lucca egy szibériai lágerben küzdött az életéért, addig a budai úri lány a kommunista diktatúra kíméletlen igazságszolgáltatásával találta szemben magát, és vált nincstelenné.

1956 októberében a Sziklakórházban találkoznak újra. Vajon elég erős volt-e a szerelmük tizenkét év kínszenvedés, erőszak, megtorlás és kitelepítés után? A fel nem dolgozott tragédiák árnyékában képesek-e küzdeni közös jövőjükért, és helyesen dönt-e Antónia élete legfontosabb kérdésében: haza vagy szerelem?

 



Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér

Bogdan Wojdowski negyedszázaddal a háború után, 1971-ben keletkezett, önéletrajzi fogantatású regénye az egyik legmegrázóbb tanúságtétel a vészkorszakról: érzékletes panorámaképet fest a varsói gettó lakóinak életéről 1940-től, a gettó felállításától egészen az 1942-es „nagy akcióig”, melynek során a gettóba zsúfolt zsidókat a treblinkai haláltáborba vitték.

A varsói gettó falai mögötti világ a regényben egy tíz év körüli zsidó fiú, Dawid szemén keresztül elevenedik meg. Ő az, aki nap mint nap kínzó tapasztalatokat szerez a gonoszról, s miközben a túlélésért küzd, igyekszik megőrizni azt, ami még megmaradt emberségéből.

„Őrült időkben jöttem a világra, és én magam is megőrültem, hogy tanúságot tehessek erről az őrületről” – írta 1985-ben megjelent naplójában a szerző.