Fülszöveg: Mielőtt America Singert
beválasztották a Párválasztóba… Szerelmesek voltak egymásba Aspen Legerrel, a
Hatossal… Maxon hercegnek pedig egy másik lány volt a választottja… Ismerd meg
a Párválasztó-trilógia előzmény történeteit és a főszereplők családfáját,
valamint olvasd el a szerzővel készült interjút, és még sok minden mást!
Író: Kiera 1981-ben született Dél-Karolinában. New York
Times bestseller szerző, leghíresebb műve a Párválasztó trilógia, melyhez
később egy külön részt írt, illetve újabb előzmény kötetekkel toldja meg
írásainak listáját. Első könyve 2009-ben jelent meg The Siren címmel,
magánkiadásban. Jelenleg Virginiában él férjével és két gyermekével.
Vélemény: Direkt a trilógia után sokkal
később olvastam el ezt a kiegészítő kötetet, mert nem hiányzott annyira, hogy
ugyanazokat a dolgokat más szemszögből tudjam meg. Igazából nagyon szerettem a
Párválasztó trilógiát, bár vegyes a véleményem róla, mint ahogyan ezekről a
bizonyos történetekről is.
Ennek a könyvnek az a lényege,
hogy a herceg és a palotaőr szemszögéből mutassa be nekünk a fontos
momentumokat, vagyis Maxon és Aspen szólal meg a lapokon. Eredetileg nem
tartottam rossz ötletnek, végtére is, mindenki kíváncsi a hős szerelmes férfi
szemszögéből is a történetre, amit előzőleg egy nő mutatott be nekünk.
Emlékezzünk csak vissza a Szent Johanna
gimi sorozatra, ahol a rajongók könyörögtek egy Cortez nézőpontjából megírt
naplóra. Annál az esetnél még képesnek is tartottam volna az írónőt erre a,
viszonylag nehéz feladatra, bár Laura eléggé meggyőzően érvelt a külön rész
ellen. Kiera olyan jól megalkotta America karakterét, a tulajdonságait,
gondolatait, és a többi szereplő tulajdonságait, hogy nem okozott pozitív
csalódást a kis novelláival. Sőt, ellenkezőleg.
Először arra
számítottam, hogy új történeteket hallunk a múltból, Maxon gyerekkoráról,
esetleg családi hátteréről, vagy az esküvő utáni életükről, Aspen további
sorsáról… nos, csalódtam. Persze voltak olyan történetek, melyeknél America nem
volt jelen, de ott sem tudtunk meg sokkal többet, csak azt, hogy a férfi
szereplők rengeteget agyalnak feleslegesen, többet, mint America. Teljesen
kikészültem, hiszen Maxon és Aspen szakasztott America voltak, csak fiúban!
Szerintem ez a kiegészítő kötet a
történetekre nézve teljesen felesleges volt, hisz semmi meglepetést nem
okozott, már mindent tudtunk, America szemszögéből megtudtuk a fiúk érzéseit
is, és úgy általában véve, semmi értelme nem volt. De tényleg, semmi. Nagyon
beszélni sem tudok róla, mert nincs mit. Nem azt mondom, hogy szenvedtem az
olvasásával, nem, nagyon élveztem az újbóli találkozást a szereplőkkel, de nem
haltam bele, mint a trilógiába.
Azért azt, hogy semmi új nem volt
benne, visszavonom, igenis derültek ki részletek bizonyos dolgokról, na de
könyörgök, a Párválasztó olvasása alatt ezekre magától is rájön az ember, vagy
minimum sejti, mi történhetett, a nélkül, hogy ezt le kellene írni.
A végén annyi volt érdekes,
amikor America, Aspen és Maxon családfáját, valamint a Párválasztóban résztvevő
lányok teljes névsorát adták közzé. Ott volt még sok más érdekesség, amit nem
lövök le, de talán ezért a maradék tíz oldalért érdemes volt kézbe venni ezt a
könyvet.
Azoknak tudom
ajánlani, akik élnek, halnak a trilógiáért, máskülönben nem kell összetörni
magatokat, hogy megszerezzétek és elolvassátok a könyvet. Egy unalmas délutánba
beleillik, esetleg utazó könyvnek is elmegy, ha nincs más választás.
Borító:
Imádom a
borítót, áldom a tervezőjét. Bár én nem így képzelem el Americát, mert őt
akarták ábrázolni rajta, nagyon csinos a lány és azok a ruhák! A kedvencem még
mindig a trilógia 3. részének borítója, de ez is nagyon szép volt. Sajnálom,
hogy a hatalmas feliratok kitakarták.
Kedvenc
szereplő: A
trilógiában sokáig Aspennek szurkoltam és nagyon kedveltem őt, most viszont nem
tudom, mit gondoljak róla. Azt hiszem, ebben a kiegészítő kötetben senkit nem
szeretek, hiába visszatérő szereplők. Ha nagyon megerőltetem magam, akkor az
egy fejezet erejéig feltűnő Cartert és Marleet szerettem a legjobban, valamint
America édesapját.
Nem-kedvenc
szereplő: Csak
ugyanazt tudom elmondani, mint az előbb. Egyszerűen semlegesek ezek a
karakterek, ha rossz szemszögből látom őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése