Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát!

Fülszöveg: Két Júlia, egyformán kétségbeesve…
Kaland, szerep, szerelem a Broadwayn és Veronában.

A tizenhét éves Mimi Wallingfordnak olyan élete van, amiről a legtöbb lány csak álmodhat: főszerepet játszik a családja színházában a Broadwayn a Rómeó és Júliában. Ám a színészkedés nem az álma. Mimi azért küzd, hogy inkább orvosi egyetemre járhasson.

A tizennégy éves Capulet Júlia magányosan éldegél – házi őrizetre ítélte a háborúskodás, amely a Montague-k és a Capuletek között dúl, vaskezű anyja pedig férjhez akarja adni. Bármit hajlandó megtenni, hogy elkerülje a házasságot, akár azt hazudja, hogy rémes fekély van a fenekén, akár veszélyesebb kalandra vállalkozik.

A Rómeó és Júlia utolsó előadása előtt Mimi valóban elmenekül: a szívtipró rocksztár Troy Summerrel, serdülő lányok bálványával együtt varázslatos módon Shakespeare Veronájába csöppen. Amikor megismeri az igazi Júliát nem akarja tovább tétlenül nézni, hogy a története tragikus véget érjen.

De mi lesz, ha megváltoztatja a világ leghíresebb szerelmi történetét?
Visszajutnak-e valaha Troyjal a New York-i Broadwayre?
A hideg rázza Troytól. Megtalálja Veronában az igazit?

 

Írónő: Suzanne Selfors 1986-ban született Németországban. Jelenleg Siettle közelében él egy szigeten családjával, férjével és két gyermekével. Teljes állású író, ami jó is, hisz otthonában szinte mindig esik az eső.

Vélemény: Természetesen, vérbeli könyvtárba járó lányként ezt a művet is a könyvekkel teli polcokon találtam. Van egy rövid kis története, mert először kevés időm volt és csak a feléig jutottam, meg nem is kötött le annyira. Így visszakerült a helyére, és másodszorra is kivettem a könyvtárból. Na, sikerült is elolvasni.

Adott egy híres lány, Mimi Wallingford, Adelaid Wallingford dédunokája. Ezt azért kellett hozzátennem, mert a könyvben gyakran ezzel a jelzővel ismerik csak fel a fiatal, tizenéves színészt, aki a családjáról elnevezett színházban játszik. Nem akarom kerülgetni a forró kását, utálja a munkáját, nem éppen a legfelhőtlenebb a kapcsolata a szüleivel és színdarab béli partnerével, Troy Summerrel, aki természetesen Rómeót alakítja. Mimi pedig Júlia szerepében tűnik fel a híres Shakespeare drámában, ahol a legkínosabb rész természetesen a csókjelenet. Mimi pedig lámpalázzal küzd és kínlódik az élettel, ám kap egy különleges amulettet, amiben hamu van, és annak belélegzésével eljutnak a valódi Rómeó és Júliába. Vagyis… na, elég összetett elmagyarázni, és nem is tudom spoiler nélkül, úgyhogy inkább olvassátok el.

Számomra a történet érdekes volt, olvastam már hasonlókat Alex Flinn tollából, és bevallom őszintén, azok egy icipicit jobbak voltak. A könyv két részre osztható, nem egyenlő arányban. Az egyik fele az, ami még a jelenben játszódik, a másik pedig, természetesen a majdnem Shakespeare világban. Elemezzem a kettőt külön? Erre szerintem, sajnos, mindenképpen szükség van. Olyan, mintha a kettő részt két külön írónő alkotta volna.

A jelenben játszódó rész viszonylag jól kezdődik, aztán elég lapossá válik. Megismerjük ugye Mimit és a sanyarú sorsát, mert minden ifjú színésznő, aki egy híresség leszármazottja, utálja az életet és nem tesz érte semmit. Nekem ez már nem tetszett, hisz a későbbiekben Miminek erősödik a személyisége, így olyan, mintha saját magának mondana ellent. Ott van még Troy, egy tipikusan elkényeztetett, tökéletesen flegma amerikai színészpalánta, aki falja a nőket, mert minden hozzá hasonló ezt csinálja. Nem? Remélem érezni lehet az iróniát.

A két időt az a bizonyos varázshamu köti össze, Mimi ugyanis összetöri az amulettet és belélegzi a felkavarodott porral együtt. Itt jön pár fejezet, ahol egyedül van, és később megtalálja Troyt, hogy együtt vészeljék át a kalandot.

A múltban (ami végül kiderül, nem a múlt és nem is az igazi dráma) meg akarják menteni Júliát a Parisszal való házasságtól, illetve Rómeót a szerelmi bánattól, amit Róza okozott neki. Oké, hogy belekeveredtek két család örökös harcába, de az egész olyan fura, amire később persze kapunk valamennyi magyarázatot, bár nekem még mindig nem teljesen tiszta, tehát aki érti, az magyarázza el. Köszi. A helyszín leírása amúgy jó, na meg a középkori körülmények és hasonlók is szemléltetve vannak, elég rendesen.

A szereplők, amint mondtam, teljesen megváltoznak benne, szinte egyik pillanatról a másikra. Aki az elején még a szende Mimi volt, az később kiáll magáért, a nagyképű Troy pedig egy odaadó és védelmező útitárs. A dráma szereplőit meg sem említem, én nem úgy képzelem el őket, ahogyan az író azt lefestette nekünk. Persze kívülről oké, én az ikonikus Júliát és Rómeót szeretem a legjobban, vagyis az Operett színház előadásaiban szereplő színészek lebegnek a szemem előtt, a legjobb pedig az amatőr színészekkel eljátszott film. Az írónő olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, amik nem illenek hozzájuk. Ismétlem, erre is van magyarázat a könyvben, de akkor is, az én Shakespeare-t szerető szívemnek ez valóságos kín volt. Jó, a könyvnek ez volt a lényege, de nekem ez így nem tetszett.

Összességében véve, még egyszer nem olvasnám el, de könnyű nyári olvasmánynak megfelelt. Aki szereti az újraírt meséket, annak bátran ajánlom, tapasztalatszerzésnek pedig mindenki elolvashatja. Mindenképpen megérdemel egy esélyt.

Borító: A képen egy, a Capulet család színeibe öltözött lány látható, és csak apró részletekkel utalnak arra, hogy van ott még más is. Például a napszemüveg, ami egyértelműen a jelenre utal.

A kedvencem a cím betűtípusa volt, a többi részlet pedig elment. Borító alapján tetszik a könyv, ezért is kölcsönöztem ki.

Kedvenc szereplő: Bármilyen fura, a végére megszerettem Troyt. Azt hisze
m ennyi.

Nem kedvenc szereplő: Rómeót idegesítően találtam az állandó szerelmes nyavalygásával, bár akkor nem volt szégyen a sírás a fiúknak.

Júliát abszolút nem ilyennek képzeltem, és tudom, a könyvben leírtaknak oka van, de nekem nem sikerült közel kerülnöm a karakterhez.

A világ összes Rómeó és Júlia verziójában a Montague-kat szerettem a legjobban, most azonban kifejezetten undorítónak tartottam Benvoliót és Mercutio sem volt az igazi. Azt elárulom, a musicalben ők ketten a kedvenceim, na meg a DiCapriós változatban.