Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem

Fülszöveg: Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Vélemény: TE JÓ ÉG!!!! Én sosem gondoltam volna, hogy ezt a könyvet ennyire fogom élvezni! Végre belejöttem az olvasásba újra, gyorsan választok valami vékonyka, nyálas ifjúsági regényt, és telitalálat!

            Szóóóóval, tényleg nem tudom, hol kezdjem. Pár perce fejeztem be, éppen csak szusszantam egyet, hogy azonnal leírhassam a gondolataimat. A könyv először nagyon romantikusnak, tipikus lányregénynek tűnik (az is), de sokkal jobb. Nem tudom, miért gondolom így.

            Lara Jean eddigi életében összesen öt emberbe volt szerelmes. Mindegyiknek írt egy plátói szerelmes levelet, melyet elrejtve őrzött. Egy napon aztán ezek a levelek eltűnnek, és az összes címzetthez eljutnak. Ezek után Lara kínos helyzetbe kerül, hiszen a fiúk tudják, a lány anno mit érzett irántuk. Larának van két testvére, Margot, az idősebb és Kitty, a kishúguk. Az édesanyjuk meghalt, egyedülálló apjuk neveli őket. Ami még különleges szerintem, hogy a lányok félig ázsiaiak, hiszen az édesanyjuk Koreából jött.

            Akkor elmondom, mi tetszett benne. Először is, rengeteg kajáról esett szó. Imádok enni, és sajnos Amerika nekem eddig sajtos makaróniból és pizzából állt, most viszont rengeteg mindent megtudhattam a kajáikról, ami örömmel és éhséggel töltött el. Aztán. Rengeteg családi szokás van benne, sok furcsaság, egészen intim dolgok, végtelen nagy szeretet és kötődés. Ez azért jó, mert egyáltalán nem csak a szerelemről meg a kavarásról szól, mint a hasonló regények általában. Lara Jean rengeteg dolgot meg tud beszélni a barátaival, akik Josh és Peter. Ő a két fő fiú az életében, és a kapcsolatuk eléggé szilárd és őszinte, mindkettő más értelemben. Kicsit azért szenvednek egymáson, és a happy and ellenére nincs igazi végkifejlet, de nem baj.

            Kicsit úgy éreztem, hogy az, hogy a mamájuk nem él, valami hatalmas klisé. Jó, egy kicsit persze az, de kellett a történethez. Szinte észre sem lehet venni, hogy a lányok anya nélkül nőttek fel, hiszen éppen ez a lényeg, az önállóságuk. A szereplők mindenképpen fejlődnek, bár könnyedén kikövetkeztethető, hogy kivel mi fog történni. Vannak benne elcsépelt részek, vannak benne baromságok, amik teljesen értelmetlenek, de ugyanakkor nélkülözhetetlenek is a történet folyásához. Nevettem is rajta, pedig nem az a „minden oldalon van egy poén” típusú könyv.

            Érdemes megfigyelni Lara Jean és Margot kapcsolatát. Nem azt mondom, hogy a húgommal rossz testvérek vagyunk, de ami e között a két lány között kialakult, az nagyon különleges. A vicces az, hogy Margot és Josh, a szomszéd fiú együtt járnak. Pedig Lara Jean, sőt, még Kitty is vonzódik a fiúhoz. Miután Margot elmegy egyetemre Skóciába, a kapcsolatok kicsit összekuszálódnak, és bizony a távolság miatt a testvérek között lévő kötődés is lazul egy kicsit. Az anyjuk halála miatt mindent Margot tartott a kezében, ám most Lara Jean a rangidős testvér, és jól helytáll.

            Természetesen a szerelmi háromszög sem maradhatott el, sőt, halmozottan van ugyebár jelen, ami miatt Lara Jean, Margot, Josh, tehát nagyjából mindenki sír, de még nem beszéltünk Peterről. A szerelmes levelek kiszivárgása után Lara Jean nem szeretné, ha azt hinnék róla, Josht szereti, ezért összejátszanak Peterrel, aki éppen négy éves kapcsolatának vetett véget Geneviev-vel. Mind a ketten szeretnének keresztbe tenni valakinek, ezért eljátsszák, hogy járnak, és erről a színdarabról csak ők ketten tudnak. Ám ez a hónapokon át tartó dolog kezd egyre komolyabb, majd egyre gyerekesebb, végül ismét komolyabb lenni. Én pedig annyira beleszerettem a két különböző fiúba, hogy nem tudtam, kit szeressek!!!! Végül aztán nem én döntöttem, de senki sem döntött.

            Nagyon szerettem, amikor Lara a családi hagyományokról is mesél egy kicsit, majd egyre többet. Ekkor éreztem azt, hogy ez nem annyira klisé sztori, van benne egyediség, és valami fantasztikus!! Kicsit ugyan bántam, hogy éppen belejöttem az olvasásába, amikor két nap után vége szakadt, na, de mit lehet tenni?

            Talán ennyit akartam mondani. Jó volt, könnyed nyári olvasmány. Nem azt mondom, hogy örökké emlékezni fogok, de megérte elolvasni, és a sok jó, amit hallottam róla, valóban igaz. Mindenki olvassa el, aki szereti a szerelmet és az ifjúsági regényeket.

Borító: A borító egyszerűen fantasztikus!! Egy ideig észre sem vettem, hogy maga a rajta szereplő lány is koreai, de ez egy nagyon fontos részlet, valamint hangulatban is passzol.

Kedvenc szereplő: Lara Jean, Kitty, Peter, az apukájuk és a szembe szomszéd, akinek hirtelen nem jut eszembe a neve :( Ja és Chris, Lara Jean legjobb baránője, aki még valóságosabbá tette az egészet.

Nem-kedenc szereplő: Néha Margot. Kicsit rontott a fényes összképen.