Luxen kiegészítő novellák

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.

Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.

Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.

Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.

Jennifer L. Armentrout: Oblivion, 2015
Szeged, Könymolyképző 2015
382 oldal 

Ez a kiegészítő kötet a másfeledik része a sorozatnak. Hivatalosan. Jó, én sosem voltam egy nagy szabálykövető, úgyhogy ezt a könyvet sem a megfelelő időben olvastam el. A befejező könyvet (Opposition) még nem olvastam, de nem volt más választásom. Nem Daemon és Katy hiányzott, hanem a lendület és az ifjúsági regények. Ezért vettem a kezembe ezt a könyvet.

            Vannak a Daemon fanatikusok. Nekik találták ki az Obliviont, hiszen ez az ő szemszögéből íródott. Azt nem mondom el, én is beletartozok-e ebbe a csoportba, az legyen meglepetés. Nos, kiegészítő kötet lévén és az első rész ismétléseként ez a kritika nem lesz hosszú, hiszen túl sok újdonság nem szerepelt benne.

            Az én véleményem még mindig az, hogy nagyon-nagyon nehéz egy írónak két különböző személy szemszögéből írni, főleg ha azok különböző neműek. És ugye Daemon és Katy esetében még különböző fajba is tartoznak. Ennek az írónőnek sikerült.

            Mivel elég régen volt már az az első rész, örültem, hogy újra hallok a Luxenek felől. Daemon kicsit más megvilágításból mutatta be a dolgokat, és néhány plusz helyzetet megismerhettünk az életéből. A legtöbb pillanatot Katyvel élte át, vagyis ismerjük az eredeti könyvből, ezért nem voltak nagy meglepetések. Azért, amikor Ash és Andrew is Daemönnel voltak, egészen szimpatikusnak tűntek, ám ebből nem sok volt, hiszen a lényeg az Katyvel együtt történt. Nem ellenőriztem le, de gondolom a párbeszédek is ugyanazok voltak. Szóóóóval, számomra kevés meglepetést tartalmazott a könyv, viszont… Daemon sosem tűnt egy túl prűd személynek, és az Oblivion is meggyőzött, nagyon perverz gondolatai vannak. Ez így nem gond, csak azt bizonyítja, hogy Jennifer tök jól megalkotott neki egy saját személyiséget.

            Azt ajánlom, hogy ne az első könyv után olvassátok el, az úgy nem izgi, nem élveznétek, még akkor sem, ha Daemon rajongók vagytok. Alig tartalmaz új infót. Szerintem a kiegészítő köteteket érdemesebb a sorozat végén/közben elolvasni, mert amúgy, főleg ez, tényleg élvezhetetlen lenne. Illetve, jobban ismerjük már a szereplőket. Nekem mindenesetre jólesett egy kis kikapcsolódás és az ismerősökkel való találkozás. Na meg, be kéne fejezni a sorozatot, ne legyen függőben.

Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.

Jennifer L. Armentrout: Shadows, 2012

Szeged, Könyvmolyképző 2015

208 oldal 

            Miután elolvastam a Luxen sorozat másfeledik részét, következhetett a feledik. Ami nagyon nagy felüdülés volt számomra. Komolyan, kiegészítő kötetet imádni így nem lehet. A legeslegjobb, hogy nem E/1-ben mesélnek a szereplők, hanem egy külső szemlélő mondja el a cselekményt. Nem egy szemszögből mesél, hanem minimum háromból (Dawson, Daemon, Bethany)

            Szerintem abszolút elolvasható a sorozat előtt, de akár önmagában, a sorozat megismerése előtt is. Tudom, hogy eredetileg is ez a legeslegelső rész, ugyanakkor én jobban szeretem ismerni a szereplőket meg az alap történetet, itt viszont az sem zavart volna, ha nem tudok semmit.

            Dawson és Bethany a sorozat későbbi köteteiben is megjelenik, ám akkor már megtörtek, kissé kevésbé életvidámak. Ebben a kötetben szerintem Beth sokkal szerethetőbb, mint Katy, hatalmas közte és Dawson között a szerelem és ezt felvállalják. Imádom a kettőjük szerelmének alakulását, a gondolataikat és a beszélgetéseiket. Dawson hiába más, mint Daemon, azért vélek egy kis hasonlóságot a rámenősségükben felfedezni, de ez már csak az én véleményem.

Borítók: Az összkép mindkettőnél tökéletes, illeszkednek a sorozatba, semmi baj nincsen velük. Szép. Aminek pedig nagyon örülök, hogy mind a kettőn csak a fiúk, Daemon és Dawson szerepel, és Dawson haja más, mint Daemoné. Én meg tudtam őket különböztetni. :)

Kedvenc szereplők: Daemon az örök favorit, Dee-vel együtt, és Katyt sem szabad kifelejteni. Aztán a Thompson ikrek. Tulajdonképpen bírom a humorukat és a testvériességet hármuk és a Black család között.

Dawson és Bethany egyértelműen a kedvenc párosom. Dawson kissé másképp látja a világot, de a szeretet ahogyan a testvéreiről mesél és Adamről mesél, őket is megszeretteti.

Nem-kedvenc szereplő: Matthew. Igen, tudom. Egyelőre kedves és megértő. De… nem is tudom. Nem mondok semmit.