Isaac Marion: Eleven testek

Fülszöveg: R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

Amerikában minden nézőcsúcsot megdöntött a regényből készült film John Malkovich főszereplésével!

Író: Isaac Marionnak, eme csodás írónak természetesen van saját blogja, ami gyönyörű, dizájnos, van visszaszámláló a következő könyvének megjelenéséig, tökéletes betűtípus, jófej író (szerintem még jól is néz ki), és hát valami eszméletlenül szépek a könyvének borítói!!!

Vélemény: Eléggé régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Amikor aztán végre volt hozzá időm és kedvem, két nap alatt kiolvastam. Oké, nyáron, természetesen, több az idő olvasni, de akkor is, két nap.

            R egy zombi, és nem tudja, hogyan lett az. Egy reptéren él társaival, egész nap csak áll és hörög, néha zenét hallgat az összelopkodott lemezeiből. Egyik nap elmennek táplálkozni, R pedig megöl egy fiút, Perryt, ugyanakkor megment egy lányt, Julie-t. A lányt hazaviszi magával a reptérre, és R kezd megváltozni. Nem eszik agyat, nem hörög, hanem beszélni igyekszik, és néha érez. Könnyeket, fájdalmat és emlékfoszlányokból maradt vidámabb érzéseket.

            Néha az volt az érzésem, hogy nem történik túl sok dolog ebben a könyvben. R nem eszi meg Julie-t, követi a lányt a Stadionba, ahol a zombikra biztos halál vár, aztán harcolnak és kész. Mégis, valamiért olvastatja magát ez a könyv. Az írónak remek a stílusa, nagyon jól érzékelteti a zombi gondolatait. El sem tudja az ember képzelni, miként érezhet egy Holt, aki embereket eszik és sodródik a nemlétben, alig pár szótagot tud kinyögni, a fejében mégis komplett világmegváltó gondolatok születnek. Ezek az eszmefuttatások azok, ami miatt szórakoztató és gördülékeny.

            Tudom, hogy a szerelmi szál is igen lényeges, de szerintem ez a könyvben nincs annyira kihangsúlyozva, mint a filmben. Julie és R elég feltűnően vonzódnak egymáshoz, mégis… valahogy teljesen más ez az egész, mint a többi romantikus, földöntúli, utópisztikus regényben. Talán azért, mert R zombi. És igen, vannak néha gondolatai Julie-ról, de egyikből sem lehet annyira kiérezni a vágyat. Noha Julie párszor próbálkozik egy puszival és csókkal, ő sem az a nyáladzós lány, aki sír és szenved egy fiúért. Megkeményítette ez a világ, a sok veszteség és gyász. A könyv végén pedig a fantáziánkra van bízva, hogy mit gondolunk Julie és R kapcsolatáról, mert, biztosak lehetünk az egymás iránt érzett vonzalmukban, azért nincs konkrétan kimondva (egy elég szenvedélyes csók kivételével), hogy ők járnak.

            A romantikán kívül pedig van itt még más is. Sokkal inkább éreztem ezt a könyvet filozófiai könyvnek vagy társadalomkritikának. Mint mondtam, R hiába zombi, elég komoly gondolatai vannak. A létet sok mindenhez hasonlítja, vallás, biológia, fizika, földöntúli dolgok, minden előkerül. Ez jó. Kicsit tágítja a világról és emberi fajról alkotott képünket. Merthogy R zombi, ugyanakkor ember szeretne lenni. Ő Holt. Az Elevenek meg élnek. Nagyon furcsa egy külső szemlélő szemszögéből nézni minket. Mi az, amit R hiányol, nekünk pedig normális? Mindennapi? A belsőséges viszonyok, a szex, szerelem, beszéd, evés, viselkedés, érzékelés és érzések. Nagyon könnyedén bele tudjuk magunkat élni a zombi létbe, legalábbis nálam így történt. Milyen érzés az, ha nem tudod a neved? Ha nem tudsz magadról semmit? Érzed a koponyádban a tudást elzárva, de nem érinted meg. Na igen…

            Nem igazán szeretem a túl sok klisét, de elgondolkozva rá kell jönni, igen kevés dolog van, amit még nem írtak meg. Nos. Az tuti, hogy zombi apokalipszist inkább filmekben örökítenek meg, legalábbis én nem túl sok élőhalott könyvet láttam eddig. Aztán, ki az a bátor ember, aki egy zombi (ZOMBI!!!) szemszögéből ír? Valóban átértékelem ezeket a Holtakat, akik nem csak a hörgő, agyzabáló, rothadó hullák, hanem viszonylag gondolkodó, társadalomban élő személyek?

            Ha már társadalom. Egyértelműen észrevehető, hogy egyik közeg sem épeszű. Az emberek hozzáállása: túlélés, szigorú szabályok, bekerítés, összezsúfolás. Sokan nem nyitnak az új felé, mert veszélyes. Én ezt teljes mértékben megértem. A zombik meg csak úgy vannak, hiszen nekik nagyobb terület jutott, tovább bírják étel nélkül stb. Mégis van szervezett iskola, házasság, gyermeknevelés, barátkozás és bensőséges kapcsolatok. Maguk a zombik ezt nem fogják fel és nem igénylik, akik mindezeket erőltetik és szervezik, azok a Csontik. Ezek olyan lények, akik már nem zombik, de még nem is haltak meg, hanem csontvázak, akik érzékelhetően le akarják igázni a világot és uralmuk alá hajtani a zombi társadalmat. Az ellenük való harc az, ami összetartja az Eleveneket és a Holtakat. És ez tök jó, bár azt is szívesen venném, ha elárulnák a folyamat miértjét. A bárgyú zombiból egyszer csak egy okos és ravasz Csonti lesz? OK.

            A névválasztás is. Hmm… Én értem a filozófiai, társadalmi, fejlődéstani részét a könyvnek, ugyanakkor ott van benne a románc is. Lassan, de kibontakozik. Magamtól nem vettem észre, hogy ez egy Rómeó és Júlia hasonmás akar lenni. Julie a lány, R a fiú. Pont. A két „család” nem fér meg, harcolnak a különbségek ellen, amik iránt való ellenszenvet a szüleik sulykolták beléjük, van álmodozás a lányról, titokban az erkély alatt megfigyelés stb. Brutálisan szuperül meg lett oldva!

Tök jók a könyv fejezetei között lévő keresztmetszetek az emberi szervekről. Sokkal tudományosabb tőle a könyv, kissé olyan, mint egy szakmai lap a zombik életéről és működéséről, összevetve az emberével. Jó döntés volt.

Még annyi, hogy R folyamatosan hallja Perry gondolatait a fejében, diskurál vele, a halott fiú olyan, mint tündér keresztanya. Segít R-nek, aztán a küldetés végrehajtásával örökké eltűnik a lelke azon darabja is, melyet R az agya elfogyasztásával magáénak tudhatott. A kettejük párbeszéde és Perry gondolatai, emlékei segítenek a könyvet elfogadhatóbbá, kicsit viccesebbé, változatosabbá tenni, na meg sok mindent elárul a világról és Julie-ról.

            Összességében egy jó könyv volt, mi több, eszméletlen és letehetetlen. Egyáltalán nem ijesztő, nem a tipikus zombis emberevős, hanem a lájtosabb fajtába tartozik. Jó benne a szerelmi szál, a világ nagy kérdései taglalása és a bizarr humor. Az egyszerűsége miatt annyira fantasztikus!

Kedvenc szereplő: R és Julie egyértelműen. Jó volt végre egy női karakter, aki kiáll magáért és harcos, nem szenvedős. Nora, a vicces és bevállalós legjobb barátnő, valamint M, a jófej, vicces zombi legjobb barát.

Nem-kedvenc szereplő: Tulajdonképpen nincs ilyen. Perry és Julie apja, Grigio bármennyire ellenszenvesek, úgy vélem, mind a kettejüknek a sztoriban a helye. Illetve bírtam a karakterfejlődésüket.

 

Borító: A filmes borító eléggé figyelemfelkeltő, főleg a piros szín és a cuki zombi srác miatt. Az eredeti angol borító összes változata eszméletlenül jól néz ki!

Film: Na, igen. Ez a film FANTASZTIKUS volt!! Komolyan. Tetszett minden hibája ellenére. Kicsit zavart, hogy R nem azt a ruhát kapta, amit a könyvben viselt. Zavart, hogy nem hal meg az, akinek meg kellett volna halnia. Zavar, hogy kicsit sok dolgot megváltoztattak benne. Zavar, hogy egy vicces szerelmi sztori lett belőle, holott a könyvnek nem a romantika és nem a humor volt az elsődleges célja. (Szerintem) Mindezek ellenére azonban tényleg nagyon jó lett. Lábjegyzet: Nicholas Hoult Holtként jobban néz ki, mint Elevenként!