Összegzés

Sziasztok Bogárkáim! :)

            Először is, remélem, hogy mindenkinek kellemesen teltek az ünnepek. Mindenki degeszre zabálta magát, bulizott, családot látogatott, ajándékot bontogatott és egy kicsit lelkileg is sikerült elcsendesedni. Igaz? :)

            Közeledve az óév végéhez, szeretném összegezni és egy kicsit elemezni a blog első hónapjait.

            Miért is kezdtem bele ebbe az egészbe? Erre csupán az a válaszom, hogy mérhetetlen kíváncsiságomat akartam enyhíteni. A blog úgy indult el, hogy meglátjuk, mi sül majd ki belőle. Ha beválik, akkor folytatom, ha pedig az ellenkezője történik, akkor befejezem. Veszítenivalóm nincsen. A blogolással szerintem a legtöbben úgy vannak, hogy felteszik az első bejegyzést, és nincsen rá reakció. Nyilván. Ezért pedig nem folytatják. Ami nagy kár. Mióta fellendült ez a blogolós dolog, egyre többen csinálnak saját oldalt, aminél „csupán” hónapok kérdése és meglátszik az eredmény. A könyves blogok viszonylag gyakoriak, nekem is van jó pár kedvenc bloggerinám, akiket rendszeresen olvasgatok. Visszatérve a bekezdés elejéhez, én folytatni szeretném a blogolást, elsősorban magam miatt. A könyveket, amiket elolvasok, jobban átgondolok és igazán jó érzés rákattintani a „közzététel” gombra. Apró örömök az életben.

            Általában nem szoktam fogadalmakat tenni szilveszterkor, de most kivételt teszek. A blogra nézve ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy a feltöltött kritikákat és egyéb posztokat jól átgondolom, igyekszem a javatokra válni és a legfontosabb, rendszeresen jelentkezni. Amivel eddig is voltak problémák, szóval nem tudom, mi lesz belőle, de pozitívan állok hozzá. :)

            Egy icike-picikét mesélek a karácsonyomról, ugyanis nem igazán voltam ünnepi hangulatban a szünet beálltáig. Igaz, a lakást már feldíszítettük és égettem a gyertyákat ezerrel, de itt a belvárosban olyan meleg volt decemberhez képest, hogy hóról még álmodni sem mertem. Aztán az első egy-két, még ünnepmentes napban kettecskén voltam a tesómmal itthon, ezért elmentem vele sétálgatni, valamint korizni. A korcsolyázásról lemondhattunk, ugyanis ismét elfelejtettem magamhoz venni az irataimat, amik, ugye, szükségesek a korcsolya bérléséhez. Huppsz :) Mindegy, kárpótlásul elmentünk a Bálnához, ahol egy szuper mézeskalács-kiállítást néztünk meg, utána pedig felültünk a kettes villamosra, és végigutaztuk a kivilágított Budapestet. Szintén ünnep mentes napokon mézeskalácsot sütöttünk, és kis csapatunk bővült anyuval. :) Egyébként egészen jól sikerült a süti, de sajnos nem láthatták a karácsonyfát, mert addigra már mind megettük őket. :D Hogy apu se maradjon ki a jóból, ismét villamosra szálltunk és a Bazilika előtt tartandó karácsonyi vásárra siettünk, ahol, természetesen, jó pár ismerőssel össze is futottam. Az itt megszerzett ünnepi feelingemet otthon azzal fokoztam, hogy a kedvenc teámat főztem, narancsos-gyömbéreset a Teekanne-tól, de végül mégsem ezt ittam, hanem egy narancsos forró csokit, amit a Café tasse gyártott. Gyertyát gyújtottam, és a fürdő vizembe is narancsos fürdőbombát tettem. Úgy látszik, nálam ez a narancs illat összeköthető a karácsonnyal. :) Ez a vidámság kitartott egészen addig, amíg az összes rokon meg nem érkezett hozzánk, 23-án. Karácsony előestéjén, azaz 24-én elmentük hagyományos Betlehemes játékra a templomba, és mire hazaértünk, már ott állt a fénylő fenyő a nappaliban. :) Könyv idén sajnos nem volt a fa alatt, de nem is bántam, hiszen szuper ajándékokat kaptam, és rengeteg mű szerepel az elolvasni listámon. Az ünnepre hangolódást természetesen a zene is elősegítette, állandó társam volt a Pentatonix összes karácsonyi dala, illetve Michael Bublé, de azt hiszem, ezt már említettem. :)

            A szilvesztert néhány osztálytársammal töltöttem, csaptunk egy jókora házibulit itthon, szülőmentesen. :)

                Számos adatokkal sajnos nem tudok  szolgálni, mert nem vezettem naplót az évről. Talán majd máskor. :)

            Még egy utolsó megemlíteni való, ez pedig a megszólítás. Tudom, hogy nincsenek állandó olvasóim, és még annyian nem találtam rá a blogomra, de számomra fontos, hogy valami kapcsolatot tudjak tartani azokkal, akik idetévednek. Ennek persze nem a Bogárka szó a megoldása, ám számomra fontos. Ennek rövid története van. A nagypapám sajnos évekkel ezelőtt itt hagyott minket, és ő szólította az unokákat bogárkának. Ha ezt a szót meghallom, azonnal ő jut eszembe, és a hangja, amilyen szeretettel tudta mondani. Szerintem ez egy különleges megszólítás, ami aranyos és… olyan, amilyen én vagyok :)

            Kicsit megkéstem ugyan, hisz a suli már javában tart, mi témazárót is írtunk már, de egy kis kikapcsolódás sosem árt. :)

Csókolok mindenkit ♥