Jujj, hát hol is kezdjem. Az én
példányomnak borítóján egy férfi lóg fejjel lefelé a csillárról. Bár a könyvben
több válogatott dráma található, ezt a képet kifejezetten illőnek találtam a Fizikusokhoz. És illene egy Pink Floyd lemezborítóhoz.
Nade.
Igen
ritkán olvasok drámákat. Meg minden olyasfélét, ami egy színpadi jelenetként
van megírva. Bár a nagyon sok leírást sem szeretem, azért néha jól jönnek, hogy
kisegítsenek és körülírjanak néhány helyzetet. Igen, ezek hiányoznak a Rómeó és
Júlia, a Bánk Bán és a Tartuffe soraiból. Ezért sem birkózom annyira meg velük.
Meg nem is szeretem ez a műfajt.
A
másik, hogy Dürrenmattról még soha életemben nem hallottam. Le lehet szólni
engem, akkor sem hallottam még róla, és mivel német drámaíró, nem gondolom,
hogy hamarabb találkoztam volna vele. Ez a nyár azonban sok emberrel
összehozott, így, kedves Dürrenmatt, nem szabadultál tőlem.
Van
egy magánklinika, egy villa, melynek régi szárnyában három ember lakik. Newton,
Einstein és Möbius. Einstein és Newton megfojtják az ápolónőiket, akik rájöttek
titkukra: nem bolondok és nem fizikusok. A fődoktornő azt mondja, ez az eset
még egyszer nem fordulhat elő. Möbius már 15 éve a klinikán van, és különben
is, ő sosem foglalkozott atomfizikával, míg a másik két fizikus igen. Értitek?
Mert én nem értettem, csak később. Möbiushoz bejön a felesége az új férjével és
három, Möbiusszal közös gyermekükkel, hogy elbúcsúzzanak, Möbius viszont
elkergeti őket. Ez után Möbius ápolónője szerelmet vall a férfinak, tudja,
Möbius nem bolond, végül ő is meg lesz fojtva. A rendőrség mindeközben nem
csinál nagy ügyet az egészből, hiszen a bolondok jó helyen vannak bezárva. Hogy
mi a bűnük? Möbiusnak megjelenik Salamon király, Newton és Einstein nem is
fizikusok, hanem csak annak képzelik magukat. Aha ja. Később kiderül, hogy
Newton és Einstein különböző titkosszolgálatoknak dolgoznak, és azért tettették
bolondnak magukat, hogy Möbius világmegváltó terveit elvigyék a saját
országaikba. Möbius pedig elmondja, sosem jelent meg neki Salamon király, ő
csak a tervei miatt jött be ide, hogy biztonságban legyenek. Ám elégette őket.
Ekkor megjelenik a fődoktornő, elmondja, hogy kihallgatta a három férfit, és
Salamon király parancsai szerint lefényképezte a terveket, a világ az ő kezébe
kerülhet. *gonosz kacaj*. Vége.
Hú.
Az első gondolatom az volt, hogy ebből pokoli jó horrorfilm lehetne, ha a
cselekmény picit felgyorsulna. Mert hát elmegyógyintézet, fura emberek,
hegedűszó, gyilkosság és fura, bolond, gonosz nő, aki kacag. (jó, a gonosz
kacajt csak én képzeltem oda). Következő gondolatom, hogy MI VAN?? Tényleg
semmit nem értettem, egészen a végéig. Aztán kicsit megint összezavarodtam, és
rá is kerestem, hogy akkor most jól gondolom-e. Jól gondoltam. A rá következő
ötletem pedig: ez a Dürrenmatt nem is olyan rossz. Ja, hogy ’62-ben íródott?
Akkor azért tetszett ennyire. Mert közelebb van hozzám korban. Ezzel a
Dürrenmattal minden rendben volt amúgy?
Kőkemény
társadalomkritika a javából. Kicsit ugyan gondolkoznom kellett, hogy mi volt
Németországban és Európában ’62 környékén, de bármi is legyen, Dürrenmatt
bolondnak tartotta a vezetőket. Nem foglalok állást, mindenkinek megvan a maga
véleménye. Én csak azt mondom, hogy volt oka azt gondolni Möbiusnak, egy
elmegyógyintézetben biztonságosabb neki. Mert féltette a találmányait. Mert
mindenki felhasználta volna azokat arra, hogy a világ a kezébe kerüljön. A
tudomány sem volt már biztonságban a nagyravágyó emberek előtt. És ez szomorú.
Ugyanakkor tök jó kis dráma kerekedett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése