Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései

Fülszöveg: Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.

A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak.

Író: Stephen Chbosky 1970-benszületett Pittsburghben, az Egyesült Államokban. Író, forgatókönyvíró és rendező leghíresebb műve az Egy különc srác feljegyzései (1999), melynek film adaptációját is maga rendezte. Katolikus családban nevelkedett, van egy húga és szerette a horrort, fantasyt és a klasszikus filmeket. Később találkozott Stewart Stern rendezővel, aki nagy hatással volt későbbi munkásságára. Forgatókönyvírási diplomát szerzett. 7 filmnek volt rendezője vagy forgatókönyv írója. Jelenleg Los Angeles-ben él.

Vélemény: Nem értem, hogy miért nem jutott el hozzám ez a könyv hamarabb. Általában figyelem a frissen megjelent vagy népszerű könyveket, ez mégis a megjelenés után évekkel később talált meg engem.

Főszereplőnk Charlie, aki képzeletbeli barátjának kezd el leveleket írni, hogy a gondolatait megoszthassa valakivel, hiszen életében számos fordulópont következik be. Ott van ugye a gimnázium, ahol barátokra kell lelnie egy olyan fiúnak, aki nem találta helyét az életben, nehezen enged közel magához embereket.

Számomra frenetikus élmény volt olvasni Charlie összes szavát, aki ki tudja, talán beteg volt, vagy tényleg csak egy kicsit különc? Végig azt találgattam, mi lehet az oka annak, hogy ez a fiatal fiú így látja a világot, ilyen érdekes, mulattató, ugyanakkor teljesen őszinte szemüvegen keresztül? Persze a sztori végén kiderül minden, és ahol eddig csak tapogatóztam a sötétben, arra fény derült, és megborzongtatott. De ne menjünk ennyire előre. Imádtam az őszinteséget, azt, hogy mindent észrevett és megfigyelt. A barátaihoz, lányokhoz és családjához kötődő viszonya érdekes, de tiszta volt számomra, bár tegyük hozzá, hogy a könyv jó pár évvel ez előtt játszódik. Mégis, Charlie velem egy idős volt, talán egy kicsit idősebb, mégis gyermeki szemekkel, felnőtt érvekkel, poénokkal és érdekes problémákkal szórakoztatott. Megjelenik a könyvben minden, ami az akkori kamaszokat, és a mostaniakat is veszélyezteti, körülveszi. Szerelem, családon belüli erőszak, házibulik, gyász, drog és cigi, szexualitás, szülőkre támaszkodás és különcség. Mindez persze egy fiú szemszögén keresztül, ami érdekes és egy kicsit szokatlan is lehet, hiszen a lányregényeket jobban megszoktuk.

Érdekes volt a kezemben tartani ezt a könyvet, hiszen papír alapon olvastam először, de akkor nem igazán akartam elgondolkozni rajta. Másodszorra, mikor kicsit felnőttem hozzá, elektronikus formában, a vonaton faltam a sorokat és tudjátok mit? Még így, könyvillat és susogó lapok nélkül is nagyszerű olvasmány. Bár nincs benne az általam kedvelt Top3 könyvben, bármikor szívesen belenézek, ha kedvem tartja.

Olvassa el mindenki, aki csak él és mozog a földön, hamar megszereti a szereplőket és el is gondolkoztat. A tiniregények és a filozofikus könyvek sajátos egyvelege, megspélekve az író fantasztikus stílusával.

Borító: Sajnos ez is egy olyan könyv volt, ami itthon nem aratott osztatlan sikert, és csak filmes borítóval kelt el nagyobb mértékben. Szerencsés vagyok, amiért az eredeti borítóval olvashattam, mert ez is sokat számít az olvasás élményében. A borító természetesen a könyv egyik legkultikusabb pillanatát örökítette meg (ami szerencsére a filmben is jelen van), mikor Charlie a barátaival kocsikázik. A könyvben ez a szabadsággal és felszabadultsággal egyenlő, tehát a mondanivalója elvont, de nekem tetszik. A kedvencem a betűtípus és a háttérszín.

A filmes borító tipikus, a főszereplő és a hozzá közel álló személyek vannak egymás mellett, a testtartásukkal viszonylag kifejezik a köztük lévő kapcsolatot. Mivel híres színészek szerepelnek a filmben, ezzel a borítóval ellátott könyvet hamarabb leveszik az emberek a polcról.

Film: Nem mondok sokat, nehogy kicsússzon a számon valami izgalmas momentum, de azt elmondom, a film számomra fantasztikus volt. Hangulatában nagyon jól eltalálta a könyvet, bár nem követte pontosan a cselekményeket. A színészválogatás is jó volt, kifejezetten kedvelem Logan Lermant, akiben nem kellett csalódnom. Nehezen vonatkoztattam el Emma Watsontól és Hermionétól, sőt, néha Logan-ben is Percy Jacksont láttam, de ez részletkérdés. Köszönöm, hogy találtam egy filmet, ami nem tér el merően az alapjául szolgáló könyvtől.

Kedvenc szereplő: Természetesen Charlie, hiszen őt ismertem meg a legjobban, szerettem és izgultam érte. Persze a többiek is elég rendesen a szívemhez nőttek, ezért mindenkit ide sorolok, aki megjelenik a történetben.

Nem-kedvenc szereplő: -

Mint láthatjátok, ez egy régi verzió, amit évekkel ezelőtt, a blog elkészítésének ötlete előtt írtam. Talán a bejegyzés még az előtt volt, hogy a blogot kitaláltam volna. Mindegy. Olyan szinten olvasói válságban vagyok, hogy muszáj volt ehhez az íráshoz nyúlnom, holott nem igazán szerettem volna napvilágra hozni.