John Green: Katherine a köbön

            Tizedik ​​Katherine csak azt akarta, hogy barátok legyenek.
Tizennyolcadik Katherine e-mailben rúgta ki.
K-19 összetörte a szívét.
Colin Singleton kizárólag Katherine nevű csajokra bukik. És ha sikerül összejönnie valamelyik Katherine-nel, akkor Colin előbb-utóbb lapátra kerül. Hogy egészen pontosak legyünk, eddig tizenkilenc alkalommal.
Colin, az anagrammakedvelő, elkeseredett gyermektehetség tízezer dollárral a zsebében, egy vérszomjas vaddisznóval a nyomában és az anyósülésen túlsúlyos, Judy bírónő-rajongó barátjával kalandos útra indul, de egyetlen Katherine sem bukkan fel a láthatáron. Colin elhatározza, hogy megalkotja az Alapvető Katherine előreláthatósági elméletet, amely reményei szerint bármely Kirúgott számára képes megjósolni bármely kapcsolat kimenetelét, és ezáltal talán visszaszerezheti a lányt.
Az Alaska nyomában szerzőjének árnyalt humorú regényében szó esik még szerelemről, barátságról és egy halott osztrák-magyar trónörökösről is.
John Greent a házassága előtt tizenháromszor rúgták ki. De Katherine nevű lány egyszer sem.

 Már az össze könyvet elolvastam, aminek John Green-hez köze van. Egyedül ez maradt ki. Kölcsönkértem az osztálytársamtól, és el is olvastam, nagyjából egy hét alatt.

            Colin Singleton egy különleges fiú. Nem kocka, nem nyomi, csak zseni. Illetve, zseninek tartják őt a szülei, a környezete, nagyjából mindenki. Legjobb barátja egy Hasszán nevű, kissé túlsúlyos, „hitbuzgó” muzulmán fiú. Colin annyiban érdekes még, hogy csak Katherine nevű lányokkal járt eddigi élete során, pontosabban tizenkilenc Katherinnel. És minden lány szakított vele. Amikor K-19, azaz tizenkilencedik Katherine kirúgja, nagyon maga alatt van, s ebből a letargiából Hasszán igyekszik őt kihúzni, mégpedig egy utazás segítségével. Random elmennek egy kisvárosba, ahol tamponzsinór gyár működik, és ahol egy elhunyt osztrák-magyar főherceg sírja található (e miatt a sír miatt állnak meg itt Colinék). Itt lesz fontos szereplő Lindsey Lee Wells és anyukája, Hollis, akik szinte egész nyárra befogadják a fiúkat.

            Maga a könyv egyáltalán nem vastag, elég könnyedén olvasható, tipikus John Green könyv. Azonban… Colin a meg nem értett zseni képében tetszeleg, ergo folytonos, és nem kevés gondolkodást igénylő monológjai vannak. Green egészen jól ötvözte az izgalmast az amúgy unalmassal, és ezért olyan tényeket adott Colin szájába, amik nem fontosak, de nem is elcsépeltek. Akik viszont nem szeretik az efféle okosságokat, agymenéseket, hasonló dolgokat. Matekot. Grafikonokat. Egyenleteket. Ja. Azok nem szeretik annyira ezt a könyvet, ezt hírből tudom. Én sem vagyok egy nagy számolás fan, és mégis… hát, nem azt mondom, hogy élveztem, de elolvastam a könyvet.

            Szerintem plusz poén, de nyilván szándékos szóvicc a Katherine a köbön. Szerintem egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, ugyanis Katherine nevű személyek csak érintőlegesen fordultak elő a kötetben, egyáltalán nem voltak főszereplők. Mégis, tizenkilenc Katherine, azaz K3… mégis Katherine a köbön. Aztán a Singleton. Csak nekem hajaz ez a vezetéknév arra a szóra, hogy SZINGLI?? Szegény Colin, elég sokszor lett kirúgva, és a regény kezdetén és nagyrészt közben is szingli.

            Jöjjön a kicsit fekete leves. A könyv minden pozitívuma ellenére nem különösebben kalandos. Ilyen szépen sem fogalmazták még meg, hogy nem történik benne semmi. Szerintem ez az igazság. Colint dobták. Colin szomorú. Colin és Hasszán elutaznak. Csomó, a történet szempontjából nem annyira lényeges infó és cselekmény. Colin dolgozik az Elméleten (a grafikonok és matematikai számítások segítségével szeretné megjósolni egy kapcsolat jövőjét). A vége felé indulnak be a dolgok, addig nem sok különös történik a szereplőkkel. Kicsit jobban megismerik egymást, mi is őket, és igen, tényleg végbemegy egy karakterfejlődés is, ami szerintem várható, illetve elvárt dolog volt John Green részéről.

            Megkaptunk tehát mindent, a különleges szereplőket, akik nem a tipikus fiatalok, az érdekes háttér sztorit, a világmegváltó kérdéseket, a barátságot és a boldogságos végkifejletet. Legnagyobb örömömet abban lelem, hogy John Green regényei nem csöpögnek a romantikától. Igen, mindenhová szükséges a szerelem, anélkül nem regény egy regény (főleg ha ifjúsági), és itt is megtalálható volt a szikra. Sejteni lehetett a szerelmi szálak végkifejletét, de nem volt minden egyértelmű, a megoldások viszont annál nagyobbat durrantak. A vége felé egészen fordulatos kis regény kerekedett.

            Még így a végére annyit elmondanék, hogy a regény nem egy idősíkon fut. Megismerhetjük benne, Colin hogyan jön össze az egyes számú Katherinnel és hogyan szakítanak, majd ugyanezt elismétli tizenkilencedik Katherinnel. A végén pedig kapunk egy hatalmas összefoglalást az összes Katherinnel kapcsolatban. Igen, mind a tizenkilenccel.

            Pár szót ejtenék a grafikonokról. Colin, mint mondtam, egy Elméleten dolgozik. Ehhez az Elmélethez ő grafikonokat rajzol és elég komoly műveleteket végez, melyeket bele is illeszteken a könyvbe. Én személy szerint nem igazán értettem SEMMIT ebből az egészből, de azért élveztem. Mivel a könyv matematikai részén nem John Green dolgozott, hanem az ő barátja, aki mellesleg egyetemi tanár és tök profi matematikus. Szóval, nagy-nagy meglepetésemre és hatalmas örömömre egy kis melléklettel gazdagították a könyvet, melyben a kis barátja elmagyarázza és megértetni próbálja az Elmélet lényegét, a grafikonokat és számolásokat. Nálam nem járt sikerrel, nem igazán fogtam fel TÖBBSZÖRI átolvasásra sem. Viszont ez elég jó ötlet, személyes hangvételű és tök jó fej a matematikus is.

            Mindig felcsillan a szemem, ha bármi magyar vonatkozású dolog szerepel egy könyvben, így itt is örültem, hogy Colin és Hasszán „rajong” egy osztrák-magyar főhercegért, és pár dolgot meg is tudunk róla. A függelékben, amikor matekos barátunk magyaráz nekünk, leírja, hogy barátnőjével egyszer Budapesten nyaralt. Nem sok dolog, mégis jó érzés, hogy napjaink egyik leghíresebb ifjúsági írójának könyvében valamilyen szinten megjelenünk.

            Tanulságként annyit vonnék le: szívesen találkoznék John Greennel, nagyon különleges a stílusa, egyedi a látásmódja és a köszönetnyilvánításokból kikövetkeztetve: überkedves lehet.

Borító: Eléggé szeretem a narancssárga színt (főleg feketével vegyítve), úgyhogy szívesen vettem kezembe ezt a könyvet. Plusz a pitypang elég közkedvelt minta, és még szép is. Ez a borító abszolút elnyerte a tetszésemet

Kedvenc szereplő: Nagyjából mindenki. Főleg Hasszán, Lindsey, Hollis, az öregcsontok és igen, Colin is.

Nem-kedvenc szereplő: Másik Colin, Lindsey barátja.