Julie Kagawa: Iron Daughter

Fülszöveg: „Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott.

Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből.

A nevem Meghan Chase”.

Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.

Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.

Írónő: 1982 október 12-én született a kaliforniai Sacramentóban. 9 éves korában költöztek a szüleivel Hawiira. Szülei japán származásúak. Julie jelenleg Louisville-ben él Kentuckyban.

Első könyve, a The Iron Daughter 2009-ben jelent meg, mely az Iron Fey sorozat első része. A sorozat következő három része 2010 és 2011-ben jelent meg, melyek közül az utolsót, a The Iron Knight címűt nem fordították még le magyarra. A sorozathoz három kiegészítő novellát is írt.

Legújabb sorozata a Blood of Eden címet viseli, két rész jelent meg eddig, nem magyarul.

Vélemény: Nem hittem el, hogy ennyire jó második részt lehet alkotni! Komolyan. Nem lett a kedvencem, nem sírtam a végén, pedig annyira reálisan zárta le, hogy nem is hiányolom a harmadik, befejező részt.

Meghan megmentette a kisöccsét, viszont teljesítve ígéretét, önszántából fogságba vonul a Téli udvarba. Itt megismerhetjük kicsit részletesebben a számomra sokkal szimpatikusabb udvart. Ash testvéreit, a lakomákat és szokásokat, sőt, az egyik nagy hagyományt is, amikor a királyságok kicserélik az Évszakok Jogarát, és itt éppen a Télen van a sor, hogy bitorolja. Igen ám, de a Jogar eltűnik, és ki lenne az egész mögött, ha nem a Vastündérek? Ja, hogy ők nem haltak meg azzal, hogy az előző kötetben Meghan kinyírta a királyukat? Épp ellenkezőleg, újraszerveződnek új királlyal, új központtal, régi tervekkel. Ki nem találnánk, hogy mi következik. Meghan és Puck nekiindul és önálló akcióba kezdenek, segítségükre lesz Kacor és még sok más új, különleges karakter. Természetesen hozzájuk csapódik Ash is, de csak kicsit később.

Legelőször a szerelmi háromszöget venném górcső alá, erre kíváncsi mindenki. Bár jószerével voltak akció jelenetek, mégis akadtak szerelmes pillantások és egy-két csók is, de nem ugyanazzal a személlyel! Hoppá Meghan, mi lett belőled? Szóval, az írónő remekül vezeti fel nekünk a szerelmi szálakat, hiszen itt mindenki szeret mindenkit. A történet elején, amikor főszereplőnk a télherceggel egy udvarban tartózkodik, akkor mindenki azt hiszi, hogy majd összejönnek. Tudunk Arielláról, Ash elhunyt szerelméről, akin a fiú nem tudja túltenni magát, ezért otthagyja Meghant a hirtelen felbukkanó Puckkal, és eltűnik. Innentől kezdve pedig Robin pajtás felé látszik dőlni az a képzeletbeli mérleg. Vigyáz Meghanre, és ami még fontosabb, nem titkolja el, hogy szereti. Innentől kezdve Meghan gyötrődik, rengeteg könnyet hullat, ami kicsit unalmassá válik, de megéri, hisz a könyv végén választ kapunk mindenre, így a szerelmesek sorsára is.

Azt, hogy mindenre választ kapunk, teljesen igaz. Már el is felejtem, hogy mi volt az első részben, de itt feltűnnek a régen föltett kérdések, amikre mind megvan a magyarázat. A könyv annyira szépen le lett zárva, hogy hirtelen nem is vágyom a folytatásra, hiszen alig pár lezáratlan szál maradt. Hová tűnt a Vastündérek új királya? Ez az, ami a leginkább foglalkoztat engem, de pozitív végre számítok, hiszen itt is minden jól sikerült.

Beszélgessünk egy kicsit az új szereplőkről, és a visszatértekről. Vasparipa a jó oldalra állt, és én imádtam őt egész végig! Vicces, szerethető, védelmező, őszinte és egy kicsit naiv is, de annyira jó, főleg az emberi alakja és az önfeláldozásai. A másik az természetesen Kacor, aki mindig tudja, mikor jelenjen meg és mit mondjon. Őszinte és szarkasztikus humorával azonnal belopja magát mindenki szívébe, illetve a kedvencem, amikor Meghannak azt mondja, hogy ember. „Ember, olyan lassú, vagy, akár az emberek.” Annyira szlengesen és vállvonogatósan hangzik, hogy imádom, mégis a lány származására vonatkozik. Az új szereplők között van Leanansidhe, aki egy tündérkirálynő féleség, kitagadva Félúton, és segít Meghannak. Imádom a stílusát, az eszét és a beszédét. Szava járása a drágám és cicám, ami ad egy pazar, angolos megjelenést neki. Az ő udvarában él a zenész Charles. Illetve minden zenészét Charlesnak, hívja, de a mi emberünk különleges, és a könyv folyamán az is kiderül, hogy miért. Ash testvérei közül beleszerettem Sagebe, aki sajnos keveset szerepel a könyvben, de igazán megnyerő.

Az írónő megöl pár fontos szereplőt illetve igazságtalanságok elé állítja őket, de a történet nem veszíti el az izgalmasságát és megy tovább, nem sokat totojázik.

Minden elismerésem a fordító(k)nak, szerintem tökéletes munkát végeztek! Annyira sok melléknév volt ebben a könyvben, annyi jó leírás, hogy könnyedén el tudtam képzelni a helyzeteket és tárgyakat. Ezt visszaadni angolról magyarra nehéz lehetett, de remekül kivitelezték.

Illetve bocsánat, egyetlen fura fordítás volt, amit magyarázzatok meg nekem. A cím angolul Iron Daughter, vagyis Vasleány. Nagyjából. Ehhez képest az apró betűs magyar fordításban Vashercegnő szerepel. Miért? Mindegy, megszoktuk, hogy a magyar borítók és fordítások érdekesek lehetnek. És jaj mit vettem még észre! Nem olyan nagy gond, de azért gond… míg az első részben Árnyudvarról beszélünk, addig a további kötetekben Téludvar van.

Szerintem mindent elmondtam, voltak hullámvölgyek benne, de többségében tudta tartani az izgalmi szintet.

Borító: Színben és világában illik a könyvhöz, de nekem nem tetszik! Annyira sok dolog van rajta, hogy nem szép. Szeretném szeretni, hiszen különlegesek és gyönyörűek a díszítő elemek mind belül a fejezeteknél, mind kívül, elől, hátul.

Kedvenc szereplő: Szerintem egyértelmű, hogy Kacort és Vasparipát imádtam. Sage keveset szerepelt és tragikus véget ért, de beleszerettem (és mivel hozzá tartozik a farkasa, ezért őt is szeretem). Meg kell itt említenem Leanansidhet is.

Nem-kedvenc szereplő: Bármennyire is szeretem, Meghant mondom. Nem akarom, hogy folytassa ezt a sírós és szenvedős szerepet

Gillian Flynn: Holtodiglan

Fülszöveg: Egy meleg nyári reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba csomagolt doboz a gardrób hátuljában?

 

 „Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk.” (Entertainment Weekly)

 

Író: Gillian Schieber Flynn 1971-ben született Kansas Cityben, az USA Missouri államában. Szülei tanárok voltak, és van egy bátyja, Travis. Az apja szerette a horror filmeket, ezek az élmények szolgáltak később Flynn könyveinek alapjául.

            Az egyetem után, ahol újságírói diplomát kapott, mesterképzéseken vett részt, hiszen rendőrségi riporter szeretett volna lenni. Végül úgy döntött, inkább saját maga ír könyveket.

            Első regénye 2006-ban jelent meg Sharp objects címmel. Magyarországon a Holtodiglan című művével futott be, melyet külföldön 2012-ben adtak ki. Film is készült belőle azonos címmel 2014-ben.

            2007-ben ment férjhez, az ügyvéd Brett Nolanhez, akitől két gyermeke született. Jelenleg Chicagóban élnek.

Vélemény: Mindenki áradozott róla, hogy milyen jó könyv, és milyen remekmű a belőle készült film. Így hát gondoltam, mielőtt megnézném a filmet, megkeresem a könyvesboltban az eredeti művet és átrágom magam rajta. Az első benyomásom az volt, hogy elmegy. Terjedelemre jó volt, a borító pedig felkeltette bennem a kíváncsiságot, hát még a mindenfelől rám zúdított pozitív kritika. Csalódnom kellett. Igaz, ami igaz, vágytam egy izgalmas krimire, amin elgondolkozok és a főszereplővel együtt örülök, ha megvan a tettes.

A sztori lényege az, hogy Amy, a mintafeleség, mintagyerek, egyszer csak eltűnik, mint ad Isten, éppen az ötödik házassági évfordulón. Nick, a férje lelkesen kerestetni kezdi, de, mint minden valamire való krimiben, itt is a férj az első számú gyanúsított. Innen pedig lassan haladunk előre, éppen addig, amíg Nick rájön, ki a tettes. Onnantól pedig elkezdődig a hajsza, elképesztően lassú tempóban. Néha akadnak érdekes jelenetek, amik miatt érdemes belelapozni a könyvbe, de nekem ezekkel a jelenetekkel együtt sem jött be a könyv.

Kezdjük talán az érdekes felépítésen. A történet két ember, Nick és Amy szemszögéből épül, bár az elején Amy naplóbejegyzéseit olvashatjuk, ami a szeretett férjével való megismerkedést örökíti meg. Később természetesen ez a napló is fontos szerepet foglal el a történet cselekményében, de nem is ez a lényeg. Nick részéről haladunk az időben szépen, napról napra, a fejezet címéből kiderül, hogy Amy eltűnése után hányadik napnál tartunk. Amy naplóbejegyzései viszont ugrálnak az időben, éveket kihagyva, míg meg nem érkezik az eltűnéséhez, és innen megint szépen napról napra haladunk. Eleinte jobban szerettem Amy stílusát, az ő szemszögét vártam, de kezdtem egy idő után becsavarodni tőle. Brr…

A férj olyan szerencsétlen, hogy az már kínos. Számtalan hibát elkövet és komolyan, mindennek az ellenkezőjét csinálja, amit kellene. Példának okáért, egyáltalán nem tűnik megviseltnek a felesége esetleges halála miatt, holott egy férjtől mindenki ezt várná el. Nem? Ezen a ponton kezdtem el rá gyanakodni, és valóban, számtalan bizonyíték ellene szól. Az olvasó pedig lassan rájön, ki a tettes, a könyv szereplői is rájönnek, mégis hátra van még száz gyötrelmes oldal.

A feleség személyiségét nem vesézem túl, mert a lényeg őbenne rejlik. Annyit azonban elárulhatok, aki a valóságban Amyhez hasonló problémákkal küzd, sürgősen keressen fel egy orvost, vagy ássa el magát. Ennyire egyszerű. A pláne az egészben pedig az, hogy Amy tisztában van a saját hibáival, mégis képes azokat előnyére, és mások nagy-nagy hátrányára fordítani. Ezt legalább tiszteltem benne.

Nem akarom nagyon lehúzni a könyvet, a nagy része nem tetszett, de hősiesen megküzdöttem vele. Mivel ez az én véleményem, azt ajánlom, olvassatok bele, kezdjétek el, tipikusan olyan könyv, ami vagy tetszik, vagy eltüzelnéd.

Borító: Borító alapján nagyon tetszett, főleg a kis matrica miatt veszik meg sokan, miszerint már 2 millió eladott példány van, és az USA-ban a bestseller listák élén állt. Persze itthon is nagy kedvenc volt a megfilmesítés után, én mondjuk bánom, hogy elvett pár órát az életemből. Annyi jó könyv van még, ami rám vár.

Film: Őszinte leszek, én elkezdtem nézni! Bocsánatot kell kérnem viszont azért, mert nem fejeztem be. Ennek több oka is volt. Maga a film a két órás terjedelmet is meghaladta, és én csak a felét, azaz egy órát voltam képes végigszenvedni.

A szereplőket én egyáltalán nem így képzeltem el, de ettől eltekintek, hisz sokszor előfordul a megfilmesítések világában.

Egyszerűen unalmas volt! Komolyan, akár a könyv, nem nyomasztott, nem izgatott, hogy mi lesz, egyszerűen csak vánszorogtak a pillanatok és nem történt semmi különös. Sokan látták már a filmet a környezetemben, és nekik tetszett, de csupán a második fele, a második óra. Ez nem igaz! Akkor jajdultam fel régóta először, hiszen semmi kedvem nem volt folytatni a filmet. Talán majd egyszer…

Kedvenc szereplő: A kedvencem Margot volt, Nick ikerhúga, aki fiús személyiségével, eszével, ártatlanságával és úgy általában véve, a személyiségével elnyerte a tetszésemet. Go volt az egyedüli, aki őszinte volt, nem takargatott semmit, és persze jó testére volt Nicknek.

Nem-kedvenc szereplő: Igazából innentől fogva mindenkit vagy utáltam, vagy nem éreztem fontosnak, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Igen, ide tartozik Nick és Amy, a főszereplők, de még sok más, viszonylag jól kidolgozott mellékszereplő is. Az elmegy kategóriába sorolnám Desit, Amy egykori barátját, illetve Nick ügyvédjét, Tanner Boltot.

Könyv TAG

Halihó Bogárkák!

Ha akarjátok, ha nem, újabb kérdésekkel és válaszokkal jöttem nektek, hogy megismerkedhessünk. Lehet, hogy vannak olyan kérdések, amikre már válaszoltam vagy említettem. Sajnálom, a kérdéssort nem én találtam ki, hanem találtam, és nem akartam megváltoztatni.

Éles példa erre mondjuk az első kérdés, amit átfogalmazva, de minden valamire való könyves TAG-ben megkérdeznek.

Mindegy, sok-sok szeretettel töltögettem nektek, úgyhogy olvassátok.

Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást?

Sajnos nincsenek emlékeim, ezért anyura hivatkozom. Ő mesélte, hogy kiskoromban rengeteget mesélt és olvasott nekem, a végén már kívülről fújtam a kis könyveimet (kedvencem Flop, az égszínkék nyulacska volt). Nagyon hamar megtanultam olvasni, mikor elsőbe mentem, én már írtam és olvastam, nagyjából mindent, úgyhogy számomra evidens volt a könyvimádat. Arra emlékszem, hogy sokszor a barátnőimtől is könyvet kaptam szülinapomra.

Általában hol olvasol?

Nem értem ezt a kérdést miért olyan fontos mindenkinek. A legtöbb igazán könyvmoly bárhol és bármikor képes olvasni, nem kell annak megadott helynek lennie. Én már tökélyre fejlesztettem az olvasási helyeimet, így WC-n, fürdőkádban, úton-útfélen olvasós lány vagyok.

Egyszerre csak egy könyv, vagy több is szóba jöhet?

Szigorú szabályokat állítottam fel magamnak az olvasási szokásaimból az évek során,(amiről már csináltam bejegyzést) és megegyeztem magammal, hogy egyszerre csak egy könyvet olvasok. Nem is emlékszem, mikor volt, amikor többet próbáltam egyszerre, de a maximum akkor is csak három volt.

Melyik a kedvenc műfajod?

Mivel a kedvences kérdésekre soha nem tudok válaszolni rendesen, ezért erre is csak azt mondom, az összes műfajt szeretem. Talán a Danielle Steel féle nagyon romantikus nem jön be.

Van olyan műfaj, amit a világért sem olvasnál el?

Az előző kérdésnél már megválaszoltam. Bár már olvastam Danielle Steeltől, nem jött be, ezért ha van választási lehetőség, inkább kihagyom az ő könyveit. Sok ideig ide soroltam Agahta Christie könyveit, egyszerűen nem szeretem a detektíves sztorikat. Aztán jött egy-két könyv, ami nyomozós (nem Agatha Christietől) és megváltozott a véleményem.

Melyik a leghosszabb könyv, amit elolvastál?

Mindenképen a Harry Potter könyveket említeném. Sajnos én nem vagyok oda értük, úgyhogy nekem nagyon hosszúnak tűntek, főleg az ötödik rész.

Milyen könyvet vettél utoljára?

Leon Leysontól A Lehetetlen valóra vált című könyv

Az általad vásárolt vagy a könyvtári példányokat részesíted előnyben?

Mind a kettőt. Mivel elég sokat költöttünk a könyvekre, így igyekszem a legtöbbet a könyvtárból, antikváriumból beszerezni, végszükség esetén ebook formájában elolvasni. Nem mintha a könyvekre nem lehetne eleget költeni!

Jelenleg mit olvasol?

Éppen most fejeztem be az Anna és a francia csókot Stephanie Perkinstől. Imádtam, remélem nemsokára sikerül összehoznom róla és épkézláb értékelést.

 

Hol veszed a könyveidet?

Ha a net és a bolt között kell választani, akkor mind a kettő, de amúgy is, nekem az égvilágon már mindenhonnan van könyvem. Szerencsémre a közelben két Alexandra is van (és emeletesek‼‼), apu pedig gyakran látogat különböző könyves oldalakat, úgyhogy onnan is tud nekem rendelni, de az antikvárium sem áll távol tőlem.

Előrendeltél már valaha könyvet?

Fogalmam sincs, nálunk apu a számítógépzseni, én enyhén szólva analfabéta vagyok hozzá. Biztosan rendelt már számomra valami könyvet elővételben, én magamnak még sosem.

Hány könyvet veszel havonta?

Ez nagyon változó. Venni keveset veszek, inkább a könyvtár, onnan havonta nagyjából tíz könyvet sikerül elolvasnom. Ha viszont valami alkalom van, akkor három, négy könyv a minimum.

Mit gondolsz az antikvár könyvekről?

Szerintem fantasztikusak, főleg, ha tudod, hol kell keresni a legjobb antikváriumokat. A legtöbben csak ócskaságnak és régiségeknek tartják azokat a könyveket, pedig egy jobb antikváriumban rengeteg újabb fajta könyv is megtalálható! A mi közelünkben kettő, három antikvárium van/volt, mindenhonnan szereztem be remek példányokat sőt! Ha lomtalanítás van, a lakók a megunt könyveiket egy dobozba teszik, és onnan mi apuval rendszeresen kukázunk. Nem egy régi Atlasz, térkép és Agatha Christie példányra bukkantunk így!

Egymás mellett tartod az olvasott és az olvasatlan könyveket?

Régebben az olvasatlanokat az alsó polcra fektettem, és a felső polcokon voltak az elolvasottak, ám ma már betelt az összes polcom, így igen, egymás mellett van az összes könyvem. Nagy ritkán teszem ki őket az íróasztalomra, ha még nincsenek elolvasva, különben képes vagyok átugrani a kihagyott könyveket.

Az összes könyvet el akarod olvasni, ami a magánkönyvtáradban van?

Persze, hisz azért vannak! Na jó, az imént említett kikukázott Agatha Christie példányt már sokszor elkezdtem és letettem, de egyszer majd rászánom magam és elolvasom!

Mit csinálsz azokkal a könyvekkel, amik ott sorakoznak a polcodon és tudod, már nem fogod újraolvasni őket?

Természetesen maradnak. A gyerekkori könyveim átköltöztek a húgomhoz, onnan anyuék szobájába a nagy könyvespolcra, előbb-utóbb pedig felmennek a padlásra és a gyerekeimnek adom őket.

Adományoztál már könyvet?

Egyszer Afrikába elküldtünk egy Ablak-Zsiráfot. Nem tudom miért, szegény gyerekek nem érthetik meg úgyse, de legalább odaadtam nekik valamimet.

Volt már könyvstopod?

Soha, és remélem nem is lesz. Eddig egészen ügyesen beosztottam a könyveimet, jól haladok a kívánságaimmal és az elolvasásukkal.

Mit gondolsz, szerinted túl sok könyved van?

A házunk tele van könyvekkel, mindenki szobájában minimum két polc. Összesen van vagy 800, ha nem több könyvünk, mégis nem, nekem sosincs elég könyvem. Mellesleg egy könyvmolynak sosem lehet elég könyve.