Gillian Flynn: Holtodiglan

Fülszöveg: Egy meleg nyári reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba csomagolt doboz a gardrób hátuljában?

 

 „Leleményes és alattomos thriller… Miközben a cselekmény egyre vadabb fordulatokat vesz, a szöveg egyben szellemes és okos kommentárja is a férfi-női kapcsolatok ingatag hatalmi viszonyainak, és megmutatja, hogy sokszor hatalmasabb erők játékszerei vagyunk.” (Entertainment Weekly)

 

Író: Gillian Schieber Flynn 1971-ben született Kansas Cityben, az USA Missouri államában. Szülei tanárok voltak, és van egy bátyja, Travis. Az apja szerette a horror filmeket, ezek az élmények szolgáltak később Flynn könyveinek alapjául.

            Az egyetem után, ahol újságírói diplomát kapott, mesterképzéseken vett részt, hiszen rendőrségi riporter szeretett volna lenni. Végül úgy döntött, inkább saját maga ír könyveket.

            Első regénye 2006-ban jelent meg Sharp objects címmel. Magyarországon a Holtodiglan című művével futott be, melyet külföldön 2012-ben adtak ki. Film is készült belőle azonos címmel 2014-ben.

            2007-ben ment férjhez, az ügyvéd Brett Nolanhez, akitől két gyermeke született. Jelenleg Chicagóban élnek.

Vélemény: Mindenki áradozott róla, hogy milyen jó könyv, és milyen remekmű a belőle készült film. Így hát gondoltam, mielőtt megnézném a filmet, megkeresem a könyvesboltban az eredeti művet és átrágom magam rajta. Az első benyomásom az volt, hogy elmegy. Terjedelemre jó volt, a borító pedig felkeltette bennem a kíváncsiságot, hát még a mindenfelől rám zúdított pozitív kritika. Csalódnom kellett. Igaz, ami igaz, vágytam egy izgalmas krimire, amin elgondolkozok és a főszereplővel együtt örülök, ha megvan a tettes.

A sztori lényege az, hogy Amy, a mintafeleség, mintagyerek, egyszer csak eltűnik, mint ad Isten, éppen az ötödik házassági évfordulón. Nick, a férje lelkesen kerestetni kezdi, de, mint minden valamire való krimiben, itt is a férj az első számú gyanúsított. Innen pedig lassan haladunk előre, éppen addig, amíg Nick rájön, ki a tettes. Onnantól pedig elkezdődig a hajsza, elképesztően lassú tempóban. Néha akadnak érdekes jelenetek, amik miatt érdemes belelapozni a könyvbe, de nekem ezekkel a jelenetekkel együtt sem jött be a könyv.

Kezdjük talán az érdekes felépítésen. A történet két ember, Nick és Amy szemszögéből épül, bár az elején Amy naplóbejegyzéseit olvashatjuk, ami a szeretett férjével való megismerkedést örökíti meg. Később természetesen ez a napló is fontos szerepet foglal el a történet cselekményében, de nem is ez a lényeg. Nick részéről haladunk az időben szépen, napról napra, a fejezet címéből kiderül, hogy Amy eltűnése után hányadik napnál tartunk. Amy naplóbejegyzései viszont ugrálnak az időben, éveket kihagyva, míg meg nem érkezik az eltűnéséhez, és innen megint szépen napról napra haladunk. Eleinte jobban szerettem Amy stílusát, az ő szemszögét vártam, de kezdtem egy idő után becsavarodni tőle. Brr…

A férj olyan szerencsétlen, hogy az már kínos. Számtalan hibát elkövet és komolyan, mindennek az ellenkezőjét csinálja, amit kellene. Példának okáért, egyáltalán nem tűnik megviseltnek a felesége esetleges halála miatt, holott egy férjtől mindenki ezt várná el. Nem? Ezen a ponton kezdtem el rá gyanakodni, és valóban, számtalan bizonyíték ellene szól. Az olvasó pedig lassan rájön, ki a tettes, a könyv szereplői is rájönnek, mégis hátra van még száz gyötrelmes oldal.

A feleség személyiségét nem vesézem túl, mert a lényeg őbenne rejlik. Annyit azonban elárulhatok, aki a valóságban Amyhez hasonló problémákkal küzd, sürgősen keressen fel egy orvost, vagy ássa el magát. Ennyire egyszerű. A pláne az egészben pedig az, hogy Amy tisztában van a saját hibáival, mégis képes azokat előnyére, és mások nagy-nagy hátrányára fordítani. Ezt legalább tiszteltem benne.

Nem akarom nagyon lehúzni a könyvet, a nagy része nem tetszett, de hősiesen megküzdöttem vele. Mivel ez az én véleményem, azt ajánlom, olvassatok bele, kezdjétek el, tipikusan olyan könyv, ami vagy tetszik, vagy eltüzelnéd.

Borító: Borító alapján nagyon tetszett, főleg a kis matrica miatt veszik meg sokan, miszerint már 2 millió eladott példány van, és az USA-ban a bestseller listák élén állt. Persze itthon is nagy kedvenc volt a megfilmesítés után, én mondjuk bánom, hogy elvett pár órát az életemből. Annyi jó könyv van még, ami rám vár.

Film: Őszinte leszek, én elkezdtem nézni! Bocsánatot kell kérnem viszont azért, mert nem fejeztem be. Ennek több oka is volt. Maga a film a két órás terjedelmet is meghaladta, és én csak a felét, azaz egy órát voltam képes végigszenvedni.

A szereplőket én egyáltalán nem így képzeltem el, de ettől eltekintek, hisz sokszor előfordul a megfilmesítések világában.

Egyszerűen unalmas volt! Komolyan, akár a könyv, nem nyomasztott, nem izgatott, hogy mi lesz, egyszerűen csak vánszorogtak a pillanatok és nem történt semmi különös. Sokan látták már a filmet a környezetemben, és nekik tetszett, de csupán a második fele, a második óra. Ez nem igaz! Akkor jajdultam fel régóta először, hiszen semmi kedvem nem volt folytatni a filmet. Talán majd egyszer…

Kedvenc szereplő: A kedvencem Margot volt, Nick ikerhúga, aki fiús személyiségével, eszével, ártatlanságával és úgy általában véve, a személyiségével elnyerte a tetszésemet. Go volt az egyedüli, aki őszinte volt, nem takargatott semmit, és persze jó testére volt Nicknek.

Nem-kedvenc szereplő: Igazából innentől fogva mindenkit vagy utáltam, vagy nem éreztem fontosnak, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Igen, ide tartozik Nick és Amy, a főszereplők, de még sok más, viszonylag jól kidolgozott mellékszereplő is. Az elmegy kategóriába sorolnám Desit, Amy egykori barátját, illetve Nick ügyvédjét, Tanner Boltot.