Julie Kagawa: Iron Daughter

Fülszöveg: „Egy ideje már a Téli Udvarban élek. Hogy mióta is? Nem tudom. Az idő itt nem úgy telik, ahogy kellene. Ha valaha is kijutok innen, meglehet, azt fogom látni, hogy eltelt száz év, és a családom minden tagja és minden barátom rég halott.

Igyekszem nem túl sokat gondolni erre, de néha képtelen vagyok kiverni a fejemből.

A nevem Meghan Chase”.

Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.

Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.

Írónő: 1982 október 12-én született a kaliforniai Sacramentóban. 9 éves korában költöztek a szüleivel Hawiira. Szülei japán származásúak. Julie jelenleg Louisville-ben él Kentuckyban.

Első könyve, a The Iron Daughter 2009-ben jelent meg, mely az Iron Fey sorozat első része. A sorozat következő három része 2010 és 2011-ben jelent meg, melyek közül az utolsót, a The Iron Knight címűt nem fordították még le magyarra. A sorozathoz három kiegészítő novellát is írt.

Legújabb sorozata a Blood of Eden címet viseli, két rész jelent meg eddig, nem magyarul.

Vélemény: Nem hittem el, hogy ennyire jó második részt lehet alkotni! Komolyan. Nem lett a kedvencem, nem sírtam a végén, pedig annyira reálisan zárta le, hogy nem is hiányolom a harmadik, befejező részt.

Meghan megmentette a kisöccsét, viszont teljesítve ígéretét, önszántából fogságba vonul a Téli udvarba. Itt megismerhetjük kicsit részletesebben a számomra sokkal szimpatikusabb udvart. Ash testvéreit, a lakomákat és szokásokat, sőt, az egyik nagy hagyományt is, amikor a királyságok kicserélik az Évszakok Jogarát, és itt éppen a Télen van a sor, hogy bitorolja. Igen ám, de a Jogar eltűnik, és ki lenne az egész mögött, ha nem a Vastündérek? Ja, hogy ők nem haltak meg azzal, hogy az előző kötetben Meghan kinyírta a királyukat? Épp ellenkezőleg, újraszerveződnek új királlyal, új központtal, régi tervekkel. Ki nem találnánk, hogy mi következik. Meghan és Puck nekiindul és önálló akcióba kezdenek, segítségükre lesz Kacor és még sok más új, különleges karakter. Természetesen hozzájuk csapódik Ash is, de csak kicsit később.

Legelőször a szerelmi háromszöget venném górcső alá, erre kíváncsi mindenki. Bár jószerével voltak akció jelenetek, mégis akadtak szerelmes pillantások és egy-két csók is, de nem ugyanazzal a személlyel! Hoppá Meghan, mi lett belőled? Szóval, az írónő remekül vezeti fel nekünk a szerelmi szálakat, hiszen itt mindenki szeret mindenkit. A történet elején, amikor főszereplőnk a télherceggel egy udvarban tartózkodik, akkor mindenki azt hiszi, hogy majd összejönnek. Tudunk Arielláról, Ash elhunyt szerelméről, akin a fiú nem tudja túltenni magát, ezért otthagyja Meghant a hirtelen felbukkanó Puckkal, és eltűnik. Innentől kezdve pedig Robin pajtás felé látszik dőlni az a képzeletbeli mérleg. Vigyáz Meghanre, és ami még fontosabb, nem titkolja el, hogy szereti. Innentől kezdve Meghan gyötrődik, rengeteg könnyet hullat, ami kicsit unalmassá válik, de megéri, hisz a könyv végén választ kapunk mindenre, így a szerelmesek sorsára is.

Azt, hogy mindenre választ kapunk, teljesen igaz. Már el is felejtem, hogy mi volt az első részben, de itt feltűnnek a régen föltett kérdések, amikre mind megvan a magyarázat. A könyv annyira szépen le lett zárva, hogy hirtelen nem is vágyom a folytatásra, hiszen alig pár lezáratlan szál maradt. Hová tűnt a Vastündérek új királya? Ez az, ami a leginkább foglalkoztat engem, de pozitív végre számítok, hiszen itt is minden jól sikerült.

Beszélgessünk egy kicsit az új szereplőkről, és a visszatértekről. Vasparipa a jó oldalra állt, és én imádtam őt egész végig! Vicces, szerethető, védelmező, őszinte és egy kicsit naiv is, de annyira jó, főleg az emberi alakja és az önfeláldozásai. A másik az természetesen Kacor, aki mindig tudja, mikor jelenjen meg és mit mondjon. Őszinte és szarkasztikus humorával azonnal belopja magát mindenki szívébe, illetve a kedvencem, amikor Meghannak azt mondja, hogy ember. „Ember, olyan lassú, vagy, akár az emberek.” Annyira szlengesen és vállvonogatósan hangzik, hogy imádom, mégis a lány származására vonatkozik. Az új szereplők között van Leanansidhe, aki egy tündérkirálynő féleség, kitagadva Félúton, és segít Meghannak. Imádom a stílusát, az eszét és a beszédét. Szava járása a drágám és cicám, ami ad egy pazar, angolos megjelenést neki. Az ő udvarában él a zenész Charles. Illetve minden zenészét Charlesnak, hívja, de a mi emberünk különleges, és a könyv folyamán az is kiderül, hogy miért. Ash testvérei közül beleszerettem Sagebe, aki sajnos keveset szerepel a könyvben, de igazán megnyerő.

Az írónő megöl pár fontos szereplőt illetve igazságtalanságok elé állítja őket, de a történet nem veszíti el az izgalmasságát és megy tovább, nem sokat totojázik.

Minden elismerésem a fordító(k)nak, szerintem tökéletes munkát végeztek! Annyira sok melléknév volt ebben a könyvben, annyi jó leírás, hogy könnyedén el tudtam képzelni a helyzeteket és tárgyakat. Ezt visszaadni angolról magyarra nehéz lehetett, de remekül kivitelezték.

Illetve bocsánat, egyetlen fura fordítás volt, amit magyarázzatok meg nekem. A cím angolul Iron Daughter, vagyis Vasleány. Nagyjából. Ehhez képest az apró betűs magyar fordításban Vashercegnő szerepel. Miért? Mindegy, megszoktuk, hogy a magyar borítók és fordítások érdekesek lehetnek. És jaj mit vettem még észre! Nem olyan nagy gond, de azért gond… míg az első részben Árnyudvarról beszélünk, addig a további kötetekben Téludvar van.

Szerintem mindent elmondtam, voltak hullámvölgyek benne, de többségében tudta tartani az izgalmi szintet.

Borító: Színben és világában illik a könyvhöz, de nekem nem tetszik! Annyira sok dolog van rajta, hogy nem szép. Szeretném szeretni, hiszen különlegesek és gyönyörűek a díszítő elemek mind belül a fejezeteknél, mind kívül, elől, hátul.

Kedvenc szereplő: Szerintem egyértelmű, hogy Kacort és Vasparipát imádtam. Sage keveset szerepelt és tragikus véget ért, de beleszerettem (és mivel hozzá tartozik a farkasa, ezért őt is szeretem). Meg kell itt említenem Leanansidhet is.

Nem-kedvenc szereplő: Bármennyire is szeretem, Meghant mondom. Nem akarom, hogy folytassa ezt a sírós és szenvedős szerepet