Antikváriumban jártam, sok szép könyvet láttam...

Hát, sziasztok Bogárkák, kellemes tavaszt mindenkinek!

            Időjárást nem szoktam nézegetni, de nagyon remélem, hogy innentől csak melegebb lesz, és végre megtelíthetem a szervezetem a drágalátos, jótékony napfénnyel. Úgy gondoltam viszont, hogy a sorozatos, viszonylag jó idő miatt dobok nektek egy, a szokásosaknál eltérőbb bejegyzést, és rátok ragasztom a jó kedvemet!

            Valamiért elterveztem, hogy idén tavasszal sokat fogok a szabadban olvasni, egy kávéval teli termosszal, vagy papírpohárral a kezemben. Eddig ebből nem lett semmi, mert sem időm, sem kávém nem volt, de még bőven tart a tavasz, sőt, most jött csak igazán bele. Viszont, rengeteg leárazásra lettem figyelmes, ezért az utóbbi hetekben jóval többször voltam könyvesboltban, mint amúgy. Igaz, csóró vagyok, nem vettem semmit, de nézelődni és egy kicsit lehiggadni nagyon jól esett. Szerintem egy könyvesbolt nem csak a könyvmolyoknak jó játszótér, hanem az összes többi embernek is, hiszen a színek, illatok kavalkádja olyan sok fura, harmonikus érzést vált ki belőlünk. Ki van még így vele? Kezeket fel! Tehát én nem vettem semmit, az engem elkísérő osztálytársam viszont új ötletekkel és egy csinos kis könyvvel gazdagodott, szóval már megérte. :)

Amit viszont felfedeztem a hónapban, az egy antikvárium. Említettem már valamelyik bejegyzésben, hogy sok antikvárium van a közelben, a nagyjában jártam is már és vettem is onnan könyveket. Apu is nagy könyvbolond, és egyik nap szabadidejében beugrott egy ilyen kis, varázslatos helyre. Mikor hazaértem, közölte, hogy, mielőtt elmegyünk a tesómért a suliba, menjek már vele vissza az antikváriumba, mert összeírta, melyik Fekete István könyveket akarja megvenni. Bármennyire is fáradt voltam, a könyvek szó hallatán felkaptam a fejem, aztán beálltam az ajtóba (persze csak kellő mennyiségű sült krumpli elfogyasztása után). Az úti cél nem más volt, mint a Lónyay utca, azon belül is a Lónyay antikvárium. Életem egyik legszebb élménye volt.

Az utcáról aranyos, baglyos cégér hívogat minket, a két lépcsőfok tele volt könyvekkel, és amikor beléptünk (már mennyire be lehetett tolni az ajtót) hatalmas látvány fogadott. A sok-sok ezer könyv a plafontól a padlóig, hatalmas, betűrend szerinti stócokba volt pakolva, az a pá vevő, akik bent tolongtak, alig látszódtak ki a kupacok alól. A megvilágítás kicsit sárgás volt, a két eladó mosolyogva fogadtak minket hűvös kis boltjukban, ahol mégis annyi melegség préselődött össze, hogy szabályosan levert a víz. Apu a kis listájával odanyomakodott a könyvhalmok alatt megbúvó íróasztalhoz, ahonnan a bajszos, őszülő, nagyon magas bácsi felemelkedett és harsány beszélgetésbe kezdett apuval. Én meg csak álltam és igyekeztem betelni a látvánnyal. A parányi helyiséget mindenhol, de tényleg, MINDENHOL könyvek borították, középen hatalmas válaszfalat alkotva, a polcok roskadásig megpakolva. Annyira szerettem volna megölelni mindenkit! Még ácsorogtam egy darabig, amikor a bajszos bácsi elővett egy üveg pálinkát és neme egyszerűséggel kitöltötte apró, fehér alapon virágos díszítésű pohárkákba. Na nekem itt esett le az állam, de annyira, hogy a velem szemben álló, egyetemista lány hangos kacajra fakadt! A szó szoros értelmében éreztem, ahogyan a szemem kiguvad, aztán csak figyeltem, ahogy a bácsi tölt. Apu finoman visszautasította a pálinkát, mondván, ő vezet, aztán engem is kínáltak ezzel, majd pálinkával.. Meg sem bírtam szólalni, aztán észrevettem magam és nemet intettem a fejemmel. Az egyetemista lány valószínűleg ekkor nevetett még egy nagyot, engem pedig a másik eladó, egy nagyon aranyos, sapkás bácsi felküldött az emeletre, hogy nézzek körül ott is. Már eleve a lépcsőn alig lehetett elférni, fent pedig még több régibb, újabb könyv várt. A sapkás bácsi háromszor is feljött, saját maga ajánlott könyveket viccesen, érdeklődött, beszélgettünk. Idegeneket nem szokásom ölelgetni, de neki azonnal a nyakába ugrottam volna. Annyira aranyos volt, ráadásul, nem tudom mennyi idősnek nézett engem, de végig magázott, ami egy lánynak, úgy vélem, sokszor jól esik. Rengeteg olyan művet találtam, amit egyszer majd hazahozok (példának okáért a Nyomorultak régi kiadását), most éppen az Árvácska című műre szavaztam, aminek film változatát gyorsan ki is tárgyaltuk Sapkás bácsival. A Bajszos addigra eladott apunak már vagy öt könyvet, úgyhogy mind a ketten, vidáman tértünk haza, és észre sem vettük, hogy a tesómat az iskolában hagytuk!

Csak vicc volt, természetesen elmentünk a húgomért, de több, mint fél órát nézelődtünk az antikváriumban, ami az adott időkereten kívül esett. Viszont, nagyon nagy pozitív tapasztalat volt, remek kis hely ez, az eladók értenek hozzá, kedvesek mindenkivel, szeretik a munkájukat, és a hely varázsa valami eszméletlen! Bátran ajánlom nektek, a honlapjukat ide kattintva csekkolhatjátok, bár itt csupán pár száz könyv van még nyilvántartásba véve a több ezerből! Jó szemezgetést, vidám, tavaszi napokon tegyetek errefelé egy kis kitérőt! :)

Csókollak titeket és a világ összes antikváriumát!