Lauren Oliver: Delírium

Fülszöveg: „Kilencvenöt nap, és védett leszek. Nem tudom, fájni fog-e a kúra. Túl akarok lenni rajta. Nehéz türelmesnek maradnom. Nehéz nem félni, amíg nem vagyok biztonságban, habár a delírium eddig még elkerült. Mégis aggódom. Állítólag a régi időkben az emberek megőrültek a szerelemtől. Ez a legelvetemültebb gyilkos a világon: akkor is végez az áldozattal, ha megérinti, és akkor is, ha nem.”

 LAUREN OLIVER már első, remekbe szabott regényével lenyűgözte az olvasókat. A Mielőtt elmegyek a Publishers Weekly elragadtatott kritikájában „nyers, érzelmes, helyenként gyönyörű” könyvként szerepelt, amelynek vége „merész, ugyanakkor szívfacsaró”. Az írónő rég várt második regényével, amely egy disztópikus trilógia első kötete, ismét kivételes tehetségéről és sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot.

Írónő: Laura Suzanne Schechter 1982-ben született Queensben (melyről az egyik könyvbeli városát mintázta) és New Yorkban nevelkedett. Szülei irodalom tanárok, édesapja ezen kívül híres krimi író, Harold Schelchter. Már gyerekként szeretett írni, órákat volt képes a számítógép előtt tölteni, és nem hagyta félben a történetet és a karaktereket. Próbálja hasznosan tölteni az idejét, ezért az írás mellett rajzol, táncol és fest, valamint érdekli a színjátszás is. Középiskola után a filozófia és az irodalom érdekelte, ezért az egyetemen ezekre a szakokra járt szülei „nagy örömére”, akik orvosnak vagy jogásznak szánták lányukat. Döntéseiben testvére, Lizzie segítette. Munkahelyét, ahol először kezdett dolgozni, elhagyta, hogy teljes munkaidőben írhasson.

Első regénye 2010-ben jelent meg Mielőtt elmegyek címmel. Második nekifutásra egy trilógiát alkotott, melynek részei: Delírium (2011), Pandemonium (2012) és Requiem (2013). A trilógia mellé kiegészítő kötetek és novelláskötetek is jelentek meg. Könyvei több generációt ölelnek át, ifjúsági írásai mellett felnőtteknek és gyerekeknek is alkotott.

Vélemény: Nos, olvasgattam egy blogot, hogy mik az ajánlott könyvek, és ráakadtam erre. Jó kis cím, nem értettem belőle semmit, a fülszöveg sem kötött le annyira, azért gondoltam, mégis nekiesek. Olyan jól tettem!!

A történet egy utópisztikus világban játszódik, az Amerikai Egyesül Államok romjain, ahol a szerelmet betegségnek tartják, ezért az emberek védett és körbekerített városokban élnek. Tizennyolc éves korában mindenki átesik egy kúrán, ami kiöli belőle a szerelemre, vagyis az amor derilium nervosára hajlamos érzéseket. Lena Haloway alig várja, hogy átessen a procedúrán és nyugodt, egyforma napokat éljen le a számára kijelölt férfi mellett. A kúra előtt pár hónappal azonban „megbetegszik”, és teljesen más lesz a világszemlélete.

Nehezen letehető olvasmány volt, kicsit sajnos hasonlított az Emlékek őrére, legalábbis szerintem. Sajnáltam, hogy Lena világáról nem tudok meg többet, a rendszerükről meg az életről, bár egyeseknek annyi is elég, amennyibe belátást enged nekünk a szerző.

Kicsit bántott ugyan, hogy a dolgok össze vannak kapva. A szerelmi szálat annyira ügyesen kifejtette az írónő, ám bennem még annyi megválaszolatlan kérdés maradt, amire sosem kapok már választ. A vége lett számomra különösen összecsapott, de sikerült megvigasztalnom magam, hogy ennek így kellett lennie.

A történet maga egészen jó volt, de nem újfajta ez számomra. Sajnos sok másik könyv vonását felfedeztem benne, ahogy említettem az Emlékek őrét, de szerintem kicsit hasonlít még a Beavatottra. És ott van még a tipikus szerelmi szál, ami az egész lényege a könyvnek, éppen ezért én azt a címet adtam volna neki, hogy Lena és Alex szerencsétlen szerelme. Oké, oké, tudom, hogy a jövőbeli Portlandben nem érintkezhetnek a fiúk és a lányok egymással, de akkor is, rengeteget totojázott ez a két szereplő. Lehet, hogy én vagyok a határozott női főszereplőkhöz hozzászokva, de akkor inkább legyen még egy Katnissünk. Amúgy összegezve tetszett a szerelmük, bevallom, igazi mély és érzelmekkel, valamint kihívásokkal teli kapcsolat volt az övék.

Lena hatalmas személyiség-fejlődésen megy át, amit alapból nem szeretek a könyvekben, mert nehogy már az elején fekete, de a végén már fehér. Itt azonban szükségszerű volt minden fordulat, ami a változáshoz vezetett, és, szerintem lassan történt, tekintve Lena ügyetlenkedéseit. Szerettem a megváltozott Lénát, a baj mindössze annyi volt, hogy én ezt már előre tudtam, míg maga a szereplő csak később jött rá. Mindegy, vannak ilyenek, lépjünk tovább.

Megemlíteném Carolt, Lena nagynénijét, akit pusztán már a neve miatt nem szerettem, hiszen a Csak lélegezz! trilógiában a bántalmazó pótmama is Carol. Na meg a viselkedése, akár egy kiismerhetetlen, fura zombi. A hideg is kirázott tőle.

Az elvarratlan szálak számomra nagyon idegesítőek voltak, mivel Lena konkrétan senkivel nem volt tartósan. A családját alig ismertem meg, csupán annyit tudok róluk, hogy én nem élnék velük, és ez zavart. Szerettem volna tudni, mi történik velük, főleg a kis Grace-szel, de még utalást sem kaptam. Majd a következő részben, remélem. Hana, Lena legjobb barátnője is fura volt nekem, a kezdetekben szerettem, aztán meg nem értettem a döntéseit. A legnagyobb problémát pedig Lena anyukája okozta nekem, akivel egy fejezet erejéig mélyebben foglalkoznak, na meg pár mondatot szentelnek neki a többi oldalakon, de értem én, őt is a következő részben kapjuk meg.

Maga a történet az utolsó fejezetekkel kezdett izgalmassá válni, azokat egy ültő helyemben végig olvastam, és hajnalig ébren maradtam, hogy utána nézzek a folytatásnak. Lena és Alex azon gondolkoznak, hogy kiszöknek a Vadonba, ahol csupa olyan ember él, aki szerelmes akart lenni, vagy éppen szerelmes lett, és elszökött. A városban ezeknek az embereknek három lehetőségük van, a kivégzés, az életfogytiglani börtön, illetve a kockázatos szökés. Nos, ki lehet találni, hogy Lénáékkal mi fog történni, szerintem eléggé egyértelmű. A könyvben sok fordulat meg csavar van, de egyiken sem lepődik meg igazán az ember, hiszen vagy számított rá, vagy ésszerűnek tartja. Viszont a leges-legvégén az utolsó két oldalon végig remegett a kezem, mert igenis izgultam értük, és nagyon, de nagyon nem erre számítottam…
Fontos még a fejezetek elején megtalálható idézetekről beszélni. Hiányzott ugyan a  jövőbeli világkép pontos kirajzolása, ezeken az idézeteken és sorokon keresztül azonban egy kicsit mégis bepillantást nyerhetünk az ottani életbe.

Összességében egy jó könyv, ha a kritika eléggé negatívan is hangzott, megéri elolvasni, nem annyira elcsépelt a sztori. Egy trilógia megalapozásához jó, de könnyedén túl lehet szárnyalni, és remélem, sikerülni is fog a továbbiakban.

Borító: Maga a borító szép, de nem ehhez a könyvhöz. Sokkal inkább illene egy magyar tiniregényhez, mintsem ide, a szerelemtől megbetegedett emberek közé. Magyarán borító alapján egyáltalán nem ilyen sztorit vártam volna, hanem valami nyálas és csöpögős történetet.

Vannak külföldi borítók, amik szebbek és igen, végre megmozgatják mindenkinek a fantáziáját, ugyanakkor fellelhetők rosszabbak, amikről nem is akarok beszélni. (Rengeteg csodás borítót találtam, amik közül igyekeztem párat beszúrni ide)

Film: Sokkal később vettem észre, hogy van film, viszont meglepve tapasztaltam, hogy mindössze 40 perc!! Most komolyan. Miért kellett egy olyan könyvet, mint a Holtodiglan két órássá csinálni, ezt viszont mindössze alig negyvenöt percessé?

Igaz, hogy a történet gyorsan halad és nincsenek felesleges epizódok, mégis rövidnek érzem. Sok dolog ki van hagyva belőle, összekuszálva minden.

Aki nem olvasta a könyvet az észre sem veszi ezt a sok össze-vissza dolgot, magában viszont egészen élvezhető a film. Amit még érdemes mellé tudni, hogy ezt sorozatnak képzelték el, de a film magába foglalja az egész első kötetet.  Mivel pedig trilógia, három része lett volna, viszont elutasították a kérvényt a sorozathoz.

Kedvenc szereplő: Természetesen Alex, Lena fiúja, valamint Grace. Mind a ketten meghatározó személyiségek, ha az utóbbi elég zavaros is nekem. (fenébe, elvarratlan szál)

Nem-kedvenc szereplő: Hana a vége felé fura lesz, én gyanakodtam is rá, valamint Carol, akit már megindokoltam fentebb.

Suzanne Selfors: Mentsük meg Júliát!

Fülszöveg: Két Júlia, egyformán kétségbeesve…
Kaland, szerep, szerelem a Broadwayn és Veronában.

A tizenhét éves Mimi Wallingfordnak olyan élete van, amiről a legtöbb lány csak álmodhat: főszerepet játszik a családja színházában a Broadwayn a Rómeó és Júliában. Ám a színészkedés nem az álma. Mimi azért küzd, hogy inkább orvosi egyetemre járhasson.

A tizennégy éves Capulet Júlia magányosan éldegél – házi őrizetre ítélte a háborúskodás, amely a Montague-k és a Capuletek között dúl, vaskezű anyja pedig férjhez akarja adni. Bármit hajlandó megtenni, hogy elkerülje a házasságot, akár azt hazudja, hogy rémes fekély van a fenekén, akár veszélyesebb kalandra vállalkozik.

A Rómeó és Júlia utolsó előadása előtt Mimi valóban elmenekül: a szívtipró rocksztár Troy Summerrel, serdülő lányok bálványával együtt varázslatos módon Shakespeare Veronájába csöppen. Amikor megismeri az igazi Júliát nem akarja tovább tétlenül nézni, hogy a története tragikus véget érjen.

De mi lesz, ha megváltoztatja a világ leghíresebb szerelmi történetét?
Visszajutnak-e valaha Troyjal a New York-i Broadwayre?
A hideg rázza Troytól. Megtalálja Veronában az igazit?

 

Írónő: Suzanne Selfors 1986-ban született Németországban. Jelenleg Siettle közelében él egy szigeten családjával, férjével és két gyermekével. Teljes állású író, ami jó is, hisz otthonában szinte mindig esik az eső.

Vélemény: Természetesen, vérbeli könyvtárba járó lányként ezt a művet is a könyvekkel teli polcokon találtam. Van egy rövid kis története, mert először kevés időm volt és csak a feléig jutottam, meg nem is kötött le annyira. Így visszakerült a helyére, és másodszorra is kivettem a könyvtárból. Na, sikerült is elolvasni.

Adott egy híres lány, Mimi Wallingford, Adelaid Wallingford dédunokája. Ezt azért kellett hozzátennem, mert a könyvben gyakran ezzel a jelzővel ismerik csak fel a fiatal, tizenéves színészt, aki a családjáról elnevezett színházban játszik. Nem akarom kerülgetni a forró kását, utálja a munkáját, nem éppen a legfelhőtlenebb a kapcsolata a szüleivel és színdarab béli partnerével, Troy Summerrel, aki természetesen Rómeót alakítja. Mimi pedig Júlia szerepében tűnik fel a híres Shakespeare drámában, ahol a legkínosabb rész természetesen a csókjelenet. Mimi pedig lámpalázzal küzd és kínlódik az élettel, ám kap egy különleges amulettet, amiben hamu van, és annak belélegzésével eljutnak a valódi Rómeó és Júliába. Vagyis… na, elég összetett elmagyarázni, és nem is tudom spoiler nélkül, úgyhogy inkább olvassátok el.

Számomra a történet érdekes volt, olvastam már hasonlókat Alex Flinn tollából, és bevallom őszintén, azok egy icipicit jobbak voltak. A könyv két részre osztható, nem egyenlő arányban. Az egyik fele az, ami még a jelenben játszódik, a másik pedig, természetesen a majdnem Shakespeare világban. Elemezzem a kettőt külön? Erre szerintem, sajnos, mindenképpen szükség van. Olyan, mintha a kettő részt két külön írónő alkotta volna.

A jelenben játszódó rész viszonylag jól kezdődik, aztán elég lapossá válik. Megismerjük ugye Mimit és a sanyarú sorsát, mert minden ifjú színésznő, aki egy híresség leszármazottja, utálja az életet és nem tesz érte semmit. Nekem ez már nem tetszett, hisz a későbbiekben Miminek erősödik a személyisége, így olyan, mintha saját magának mondana ellent. Ott van még Troy, egy tipikusan elkényeztetett, tökéletesen flegma amerikai színészpalánta, aki falja a nőket, mert minden hozzá hasonló ezt csinálja. Nem? Remélem érezni lehet az iróniát.

A két időt az a bizonyos varázshamu köti össze, Mimi ugyanis összetöri az amulettet és belélegzi a felkavarodott porral együtt. Itt jön pár fejezet, ahol egyedül van, és később megtalálja Troyt, hogy együtt vészeljék át a kalandot.

A múltban (ami végül kiderül, nem a múlt és nem is az igazi dráma) meg akarják menteni Júliát a Parisszal való házasságtól, illetve Rómeót a szerelmi bánattól, amit Róza okozott neki. Oké, hogy belekeveredtek két család örökös harcába, de az egész olyan fura, amire később persze kapunk valamennyi magyarázatot, bár nekem még mindig nem teljesen tiszta, tehát aki érti, az magyarázza el. Köszi. A helyszín leírása amúgy jó, na meg a középkori körülmények és hasonlók is szemléltetve vannak, elég rendesen.

A szereplők, amint mondtam, teljesen megváltoznak benne, szinte egyik pillanatról a másikra. Aki az elején még a szende Mimi volt, az később kiáll magáért, a nagyképű Troy pedig egy odaadó és védelmező útitárs. A dráma szereplőit meg sem említem, én nem úgy képzelem el őket, ahogyan az író azt lefestette nekünk. Persze kívülről oké, én az ikonikus Júliát és Rómeót szeretem a legjobban, vagyis az Operett színház előadásaiban szereplő színészek lebegnek a szemem előtt, a legjobb pedig az amatőr színészekkel eljátszott film. Az írónő olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, amik nem illenek hozzájuk. Ismétlem, erre is van magyarázat a könyvben, de akkor is, az én Shakespeare-t szerető szívemnek ez valóságos kín volt. Jó, a könyvnek ez volt a lényege, de nekem ez így nem tetszett.

Összességében véve, még egyszer nem olvasnám el, de könnyű nyári olvasmánynak megfelelt. Aki szereti az újraírt meséket, annak bátran ajánlom, tapasztalatszerzésnek pedig mindenki elolvashatja. Mindenképpen megérdemel egy esélyt.

Borító: A képen egy, a Capulet család színeibe öltözött lány látható, és csak apró részletekkel utalnak arra, hogy van ott még más is. Például a napszemüveg, ami egyértelműen a jelenre utal.

A kedvencem a cím betűtípusa volt, a többi részlet pedig elment. Borító alapján tetszik a könyv, ezért is kölcsönöztem ki.

Kedvenc szereplő: Bármilyen fura, a végére megszerettem Troyt. Azt hisze
m ennyi.

Nem kedvenc szereplő: Rómeót idegesítően találtam az állandó szerelmes nyavalygásával, bár akkor nem volt szégyen a sírás a fiúknak.

Júliát abszolút nem ilyennek képzeltem, és tudom, a könyvben leírtaknak oka van, de nekem nem sikerült közel kerülnöm a karakterhez.

A világ összes Rómeó és Júlia verziójában a Montague-kat szerettem a legjobban, most azonban kifejezetten undorítónak tartottam Benvoliót és Mercutio sem volt az igazi. Azt elárulom, a musicalben ők ketten a kedvenceim, na meg a DiCapriós változatban.

TMI member, or the the first real post

Hello, my sweetlings,

The time has come when I share my first real post on this blog :) I am so excited! :)
I thought, first let's get introduced, but not in any way! :) the simple, traditional introduction would have been dull (according to me), which is why I chose this TAG, as it is nicknamed: Too Much Information TAG.
I would tell you that I am an obsessed YouTube viewer, and I also saw this quiz at 'beauty' themed youtubers, so a few questions have been changed here and there, so it would fit. Then luckily I found a couple of websites, which was a relief, seeing that I'm not alone in altering it. :)
So come on, there are still 50 questions waiting to be answered. :)

1) What are you wearing now?
It so happens that it's around half twelve in the night and I still can't sleep, therefore pyjamas. Black top with "I love electro" written on it with black cotton trousers. (I have to say though, it's not my favourite music genre)

2) Have you ever been in love?
I am one of those people who fall in love easily, so if I start the conversation with "Hey, listen, I'm in love!" then people no longer even listen to me just absentmindedly nod.

3) Have you had a terrible brake up?
Thank God, no. :)

4) How tall are you?
Around 165 cm

5) How heavy are you?
It sways between 55 & 60 kg depending on season and celebrations. :)

6) Do you have any tattoos?
No, but I always wanted one! I love the nice, artistic ones, it is as if one were wearing a complete piece of art on oneself, of course, only discretely! Since I have seen tattoos on old people (and it was quite gruesome), I am still thinking :)
I find long term decisions difficult to make.

7) Do you have any piercings?
No, and this I would never want! Sadly, I know some who have regretted it, or have had a hard time with it, and so I no longer fancy it. Perhaps one more in my ear.

8) OTP?
No idea :D I think most film pairings are good as they are, but if I must say one, then it's Hazel and Gus from The Fault in Our Stars. Selflessness and true love. Is there a need for anything else?

9) Your favourite series?
However unbelievable, I do not watch series. What I do like is 2 Broke Girls, but I don't mind too much if I have to miss episodes.

10) Your favourite band?
Oh my gosh! :D I hate your-favourite questions, because I always have at least three instead of one. Some of my favourite Hungarian bands are Tankcsapda, Hooligans, Kowalsky meg a Vega, Children of Distance. My foreign dreams are Linkin park, Green day, Beatles. That should be enough! :D

11) Something you miss?
Mountains. I live in Budapest but my family is originally from BAZ (district), and there, there are mountain rages, which I haven't even noticed for a long time, then I left and now I miss every single peak.

12) Your favourite piece of music?
You're expecting me to list all me favourite songs from every single one of my favourite bands? :D

13) How old are you?
16

14) What is your horoscope?
Scorpion. Sometimes I'm completely a scorpion, sometimes not at all.

15) what characteristics would your ideal partner have?
Because of all the reading, I live in a dream world, therefore it is almost impossible to find a man who would rise to my high expectations. (There are some but few.) Mutual love and respect are very important, also that he can make me laugh, likes my family and accepts that I am religious. He can relax, but not to the point where he's so drunk he's fighting a bush, and doesn't smoke. Not less importantly, he looks after me :P

16) Your favourite quote?
Don't have any but song lyrics can be very touching.

17) Your favourite actor/actress?
The big trio for me is Leonardo DiCaprio, Johnny Depp and Morgan Freeman. I would have you know that it's not necessarily the film they play in that I like, but the performance. :)

18) Your favourite colour?
I prefer pastel colours, but to make it simple, orange (stormy, sky-orange) and blue (midnight blue).

19) Loud or soft music?
Mood dependent. Loud music gives me a headache so I can't bear it for too long.

20) Where do you go when you're sad?
To my bedroom, I cuddle on my bed, but sometimes I climb up to my gallery. :)

21) How long do you stay in the shower?
Quite a long time, enough to get ready but not enough to be too long. :) i.e. 10 minutes maximum.

22) How long does it take you to get ready in the morning?
If everything is included 15-20 minutes.

23) Have you ever been in a fight?
Yes. :)

24) What cheers you up?
A good book, music, my family.

25) What makes you sad?
If one cannot relax and so ruins everyone else's mood. This is my newest experience. :)

26) Why did you join the bloggers?
I would like to share my thoughts and experiences with others, because I can be very reserved and not aware of what's actually around me.

27) What are you scared of?
Because of bad memories, travelling in a car. I know that my parents only let me sit next to safe drivers now, but sometimes I'm scared even next to my own Dad in case an accident would happen.
Completely bonkers, but butterflies disgust me as well as some other insects, which are not flies or spiders but more exotic species such as centipedes or millipedes.

28) What was the last thing that made you cry?
Since I am very much able to cry about even pics of gifs, pretty much anything can make me shed tears, but this time it was an advert against racism.

29) Who was the last person you told you loved them?
Because I always love everyone and I also always tell everyone, I think that would be my whole family all at the same time. :) To make it simple, my little sister when I gave her a goodnight-kiss.

30) The meaning of the blogs name?
I think the name 'Book's Only' is quite plain. :) I don't really know why I chose this name since I have only been learning English for a year and I didn't even know what 'only' meant :D I'm not very creative and all the good ones are already taken.

31) The last book you read?
Marie-Aude Murail: Oh, boy!

32) What are you reading now?
James Dashner: The Death Cure

33) The last series you have seen?
2 broke girls. I just can't get enough. :P

34) The last person you have talked to?
My parents, because I couldn't find my ID and it turns out they had it. Yes, ID comes to my mind this late in the evening. :)

35) What is your relationship like with the last person you have texted?
That would have been my Mom, telling me to arrive at Nanny's for noon so we can have lunch. :D

36) Your favourite food?
I would rather not write its name down because it's Swabian food from where I'm from, but I could eat it for weeks on end! Then, since I'm a meat-eater, I love my Nanny's stuffed meat and potato pot (traditional Hungarian dish), my God-mom's chilly beans, and Mom's meat made with double cream and sweet corn, bonfire stack dessert, or her onion purée soup and fruit soup are also ones I can never get tired of. :) (after my books comes my stomach)

37) Where would you most like to go?
Amsterdam is my dream place, or Transylvania. Apart from that I have decided to travel Hungary, but that also includes my family. :) We're doing pretty well.

38) The last place you have been to?
My Nanny's in the countryside.

39) Is there anyone you're falling for?
I have read that if you are still attracted to someone after three months then it's love, so yes. :)

40) Who was the last one you kissed?
My little sister when I gave her a goodnight-kiss. :)

41) When was the last time someone upset you?
Unawares, but my form teacher. I mean I don't know why she did it, but I have every right to be angry with her, only she doesn't know it yet.

42) Your favourite treat?
You're seriously expecting me to chose one? :D I'm not much into sugary stuff but Nanny's cakes and some chocolate could always come in handy.

43) What instrument do you play?
I played the recorder for a year then the oboe, but sadly I had to quit. Since then my heart yearns to be able to hold an oboe once again.

44) Your favourite jewellery?
Another 'your favourite' questions and I'm going suicidal :D I love all me jewellery, all of them have their own little history and is dear to me for one reason or another.

45) What was the last sport you played?
I swam in lake Balaton. :) Since it has to be a 'played' sport, table tennis and volleyball.

46) What was the last song you sang?
There is still soft music on even at 2am.

47) Your favourite pick-up line?
I don't have one. Is that normal? :D

48) Have you ever used it?
Since I don't have one, no. :)

49) When was the last time you went out with someone on a date?
Would talking on internet due to distance count? Because I think it should.

50) Who should answer these questions?
Well, this one's easy! :) Anyone who would like to, since I would love to get to know my readers, if there will be any. So you can answer them in email, comment even in thought, have fun! :D

Wow, it wasn't as hard as I anticipated. :)
I hope you know me better now and didn't mind the little faces :) I'm so cheerful I feel like grinning even at this time of night. :)
Love you lots, you'll hear from me soon! <3

Őszi TAG

Hé Bogárkák!

Ki várta már az őszt? Naná, hogy mindenki. :) Kíváncsiak vagytok arra, én miket találok jónak ebben az évszakban? Miket várok, miket szeretek?

Engem érdekel a ti véleményetek, a kérdéseket alább találjátok, válaszoljátok meg nekem, olvassátok el az én válaszaimat. :)

1. Mit szeretsz a legjobban az őszben? És ha nem szeretem az őszt? Oké, vicc volt, a sulikezdésen kívül mindent szeretek benne. Ilyenkor még Pesten is szépek a fák, kellemes a szellő, van kis eső, kis napsütés, még nem lovallta bele senki magát az iskolai életbe, a tanulásba. Az őszt amolyan lomhán és lassan kullogó, mégis friss nénikeként képzelem el. Oké, szar hasonlat, de tényleg így van.  

2. Mely könyvek emlékeztetnek a polcodon arra, hogy ismét iskolába jász, vagy a megboldogult iskolás napjaidra? Természetesen a tankönyvek meg a csomó, tanuláshoz kapott lexikon, ismeretterjesztő könyv, életrajzi gyűjtemény, szótár, idegen nyelvű könyvek stb… Sajnos.

3. Mondj egy könyvet a polcodról, amelynek a borítója az ősszel kapcsolatos! James Dashner: Tűzpróba, mivel narancssárga a borítója, és én imádom a narancssárgát! :)

4. Melyik a kedvenc horror/thriller/Halloween történeted? Ömm… egyik sem? Nem igazán olvasok hasonlókat, bocsi. Viszont nagyon kedvelem Poe novelláit, ha azok horrornak számítanak.

5. Melyik a kedvenc horrorfilmed? Nem igazán nézek horrorfilmet, mert megijedek és nem jövök elő a szobából napokig. Az első, amit láttam, az a Fekete ruhás nő, amit még a barátnőmmel néztünk meg Daniel Radcliff miatt (♥) és nekem elég is volt. Annál ijesztőbb filmtől kíméljetek!

6. Mely könyv megjelenését várod a legjobban idén ősszel? James Dashner: Halálparancs. Eddig szerettem, imádtam a könyveit, főleg a csodálatos magyar borítókat. Ennek láttátok a borítóját?? Komolyan, el sem kell olvasnom, már a külseje alapján imádom, beleszerettem! ♥

7. Mutasd meg a könyvet, amelyet a leginkább el szeretnél olvasni ősszel! Először is a Halálkúrát, ami az Útvesztő trilógia harmadik része. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a sors:)

8. Melyik (könyv alapján készített) film megjelenésére vársz a leginkább idén ősszel?Először azt hittem, hogy egy filmadaptációt sem várok, aztán rájöttem, hogy novemberben a szülinapom környékén jön ki a Mockingjay (Kiválasztott) második része!! Minden évben a mozizást kaptam szülinapomra, mert élek-halok az Éhezők viadala trilógiáért, mind a fimért, mind a könyvért! Ezen kívül várom még a Tűzpróbát is, ami juhú, mindjárt itt is van! :)

A Magyar Nyelv és a Magyar Könyv Ünnepe

Drága Bogárkáim!

A budai Várban idén rendezték meg tizenkettedik alkalommal a Magyar Nyelv és a Magyar Könyv ünnepét, amin juhú, én is ott voltam.

1686. szeptember 2-án a keresztény hadak visszafoglalták Budát a töröktől. A két és fél hónapon át tartó ostrom végül győzelemmel zárult, ennek emlékére rendezi meg az eseménysorozatot a Budavári Önkormányzat. A fesztivál középpontjában az I. Világháború kitörésének 100. évfordulója állt. 

Nagyon örültem, hogy ott lehettem, rengeteg könyvet találtam, amit szívesen megvettem volna, de csak kettő jött velem haza. Mivel szeretem a történelmi hátterű könyveket, a komoly témát feldolgozó sztorikat, ezért csak ilyet vettem. 

Lássuk hát azokat a műveket! :)

Zsuffa Tünde: Angyal a földi pokolban

Az Angyal a földi pokolban című regény lehetne akár egy szerelmi történet a II. világháború idején, s ábrándozhatnánk egy apácák által nevelt bátor, de igen makacs nő és egy osztrák orvos sorsszerű egymásra találásáról. Ennél azonban sokkal többet nyújt a könyv. Olyan húsbavágó kérdéseket vet fel, melyeket a háború utáni kor politikai és hatalmi pozíciói kényszerítenek ki, melyek harcba állítják az embereket egymásal, és önmagukkal szemben is. Menni vagy maradni, tenni vagy lapulni, élni vagy meghalni...

Horthy Miklós testőrparancsnokának lánya, Balázsovich Antónia és Lucca Engel szerelme csak a rendszer által létrejött pokoli világ kórház biztos menedéket nyújtott számukra egymás megismeréséhez, nem adott azonban oltalmat a Vörös Hadsereg bevonulása ellen. Hiába álltak a Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatában, nem kerülhették el saját kegyetlen sorsukat: míg Lucca egy szibériai lágerben küzdött az életéért, addig a budai úri lány a kommunista diktatúra kíméletlen igazságszolgáltatásával találta szemben magát, és vált nincstelenné.

1956 októberében a Sziklakórházban találkoznak újra. Vajon elég erős volt-e a szerelmük tizenkét év kínszenvedés, erőszak, megtorlás és kitelepítés után? A fel nem dolgozott tragédiák árnyékában képesek-e küzdeni közös jövőjükért, és helyesen dönt-e Antónia élete legfontosabb kérdésében: haza vagy szerelem?

 



Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér

Bogdan Wojdowski negyedszázaddal a háború után, 1971-ben keletkezett, önéletrajzi fogantatású regénye az egyik legmegrázóbb tanúságtétel a vészkorszakról: érzékletes panorámaképet fest a varsói gettó lakóinak életéről 1940-től, a gettó felállításától egészen az 1942-es „nagy akcióig”, melynek során a gettóba zsúfolt zsidókat a treblinkai haláltáborba vitték.

A varsói gettó falai mögötti világ a regényben egy tíz év körüli zsidó fiú, Dawid szemén keresztül elevenedik meg. Ő az, aki nap mint nap kínzó tapasztalatokat szerez a gonoszról, s miközben a túlélésért küzd, igyekszik megőrizni azt, ami még megmaradt emberségéből.

„Őrült időkben jöttem a világra, és én magam is megőrültem, hogy tanúságot tehessek erről az őrületről” – írta 1985-ben megjelent naplójában a szerző.

Bookline szerzemények

Sziasztok Bogárkák!

Milyen csodálatos dolog az internet! Nem csak blogot lehet vezetni rajta, hanem vásárolni is tudunk. Például könyvet rendelni. Igen, három könyv van az asztalon, és csak azt várják, hogy bemutassam őket. :)

Nagyon szeretek csomagot kapni, még úgy is, hogy tudom, mi van benne. Valahogy mégis izgalmasabb az, ha a kibontatlan, fóliába csomagolt gyönyörűségek ott pihennek a szobádban. 

Eleget ömlengtem. :D A könyvekről annyit kell tudni, hogy kettőt biztosan el fogok olvasni belőle, a harmadikat pedig apunak adom.

A szerzeményeim pedig a következők:

Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés - Vallomás egy traumáról és a terápiáról

Ez a könyv egy olyan magyar nőről szól, aki hat éves korában szexuális abúzus, visszaélés áldozata lett. Akkor még nem fogta fel, hogy mi történt közte és unokatestvére között, akivel éveken át tartott a viszony. A mára már negyvenes éveiben járó asszony senkinek sem beszélt az őt ért traumákról, könyvét is álnéven jelentette meg. 

Tudom, hogy fiatal vagyok még a hasonló könyvekhez, mégis annyira kíváncsi vagyok erre a műre. Miután a szüleim elolvasták, biztosan én is belekezdek!

Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes and the Sport of Kings

 Ez a könyv igazából véletlenül rendeltetett meg, de pont jól jön egy kis nyelvgyakorlásnak, úgyis idén tanulok második éve angolul. Az Oxford könyvsorozat Sherlock kalandjait meséli el egyszerű, rövidke változatban, szószedettel, feladatokkal. Már beleolvastam egy picikét, és a nagyját értem, nem véletlenül, hiszen a legkönnyebb szinten van megírva. A történetről nem sokat tudok. 

A lóversenyek világában vagyunk, ahol a pénz akarva, akaratlanul is jelen van. Silver Blaze egy versenyló, aki hirtelen eltűnik, az edzőjét pedig megölik. A rendőrség nyomozni kezd, és kit hívnának segítségül, ha nem a híres Sherlock Holmest? Meg persze Watsont...

Ben Kane: Elfeledett légió

 Ez apu könyve. :) A fülszövege viszont megtetszett, ezért lehet, hogy elolvasom. 

Sok szálom fut a történet, ami összekapcsolódik... hol máshol, mint Rómában? Három különböző férfi, akiknek megvannak a maguk történetei, a sors mégis összehozza őket. Mindeközben harcok folynak a világban, és szereplőink lelkében is.

Többet nem tudok, de jónak tűnik. 

Ennyi lett volna, nem sokat tudok a könyvekről, de ígéretes zsákmánynak tűnik. :)

Sziasztok! ♥

Könyves szokásaim :)

Sziasztok Bogárkáim! :)

Nem igazán bírtam várni a következő bejegyzéssel hétvégéig. Mivel most kezdődött a suli, és ez egy laza hét (elvileg), gondoltam belehúzok, hátha később nem lesz időm.

Mivel rengeteg könyvet olvasok, ám a véleményemet kifejteni nehezebb, mint olvasni, ezért még mindig nem kritikával készültem, hanem egy kis ismertetővel magamról. :) 

Az előző poszt egy TAG volt, ami mindenféléről szólt, ezt viszont csakis a könyveknek szentelem. 

Ugye nektek is vannak könyves szokásaitok? Hát persze... Furák? Esetlenek? Szégyellitek őket? Viccesek, vagy teljesen szokványosak? Én leírom nektek az enyémeket.

Nem túl különlegesek, de az enyémek, és annyira berögzültek, hogy észre sem veszem őket, ezért nagyon oda kellett figyelnem az olvasás közben.

Azért merem ezeket szokásnak nevezni, mert megkérdeztem pár olvasó embert, történetesen aput és az egyik osztálytársamat, hogy ők csinálnak-e ilyeneket, és nem. :) Úgyhogy, juhú, levédetem az összes szokásomat.

Nem döntöttem el előre, hogy hány pontból álljon a lista, ezek csak úgy spontán jöttek. :) 

Hajrá!

1. Ha belekezdek egy könyvbe, és a nagy részét már elolvastam, akkor az életem árán is befejezem!
2. Ha ma befejeztem egy könyvet, akkor nem kezdek bele másikba, hanem adózom az emlékének
3. Ha megkapok egy könyvet, nem esek neki azonnal, hanem várok egy kicsit.
4. Meg szoktam szagolni a könyveket. (szaglásztatok már frissen nyomtatott lapokat, vagy éreztetek régi könyv szagot?)
5. Másodszor elolvasom a hátlapot
6. Harmadszor a kihajtható füleket, ha vannak
7. Levehető borító nélkül olvasok, ha van a könyvnek
8. El szoktam olvasni a köszönetnyilvánítást is
9. Ha befejeztem egy könyvet, kell egy kis idő, míg megemésztem, aztán elmélkedek rajta, vagy rohanok elmesélni valakinek
10. Tudok olvasni zene, tévé és beszéd mellett... sokat gyakoroltam, bár nem a legjobb
11. Néha könnyebben és gyorsabban haladok, ha tanóra alatt olvasok (de sosem szoktam ;) )
12. Mindig van nálam könyv, akkor is, ha tudom, aznap nem fogok olvasni
13. Ideális olvasási sorrend, ha sok könyvem van: Kölcsönkapott-> Könyvtári-> Saját
14. Mindig azt a könyvet olvasom el, amelyiket hamarabb megkaptam (ilyenkor az olvasási sorrend nem érvényes)
15. Imádom a lapokat simizni és végighúzni a sorokon az ujjam
16. Megszállottan vigyázok az összes könyvemre
17. Eddig csak két embernek adtam kölcsön, az unokatesómnak és az osztálytársamnak, akit a poszt elején említettem
18. Amúgy meg utálok kölcsönadni könyveket, már a gondolattól is rosszul vagyok... nőt és könyvet soha nem adunk kölcsön :P

Hirtelen ennyi jutott eszembe, a többsége teljesen normális. :) Imádom a könyveket, ha valami különösen kedves szerzeményem van, akkor azzal alszom. :)
Remélem kicsit többet megtudtatok rólam és a könyvekkel való kapcsolatomról :)
Csók♥