James Dashner: Halálparancs

Fülszöveg: Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű betegséggel fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg az erdő fölött. A Bergről a kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot.

Ismét menekülniük kell – de vajon ki az ellenség? Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Író: James Smith Dashner amerikai író, aki főként ifjusági műveket piblikál.

            1972-ben született Austellben. Hat testvére van. Könyvelői diplomát szerzett az egyetemen, Utah-ban. Feleségével, Lynettel négy gyermeket nevelnek. Leghíresebb műve az Útvesztő trilógia, melynek első része 2009-ben jelent meg. A könyvet megfilmesítették, és azóta már a második rész, a Tűzpróba filmadaptációja is látható volt a mozikban.

            Könyveivel számos díjat és jelölést zsebelt be, művei mindig a bestseller listák élén landoltak.

Vélemény: Az Útvesztő trilógiát nagyon szerettem, de nem tudtam volna a könyvekről összefüggő véleményt alkotni. Persze, én az összeshez pozitív kritikát állítottam volna össze java részt, de mégis… Ezt a kihagyásomat igyekszem bepótolni azzal, hogy a trilógia előzmény kötetét fejtem ki nektek.

            A történetet nagyon nehéz elemezni, annak ellenére, hogy fejben megvannak a gondolatok, csak papírra - ez esetben számítógépbe- kéne vetni őket. Éppen ezért a fülszöveg alapján fogok haladni, és ne haragudjatok, ha egy kissé csapongok a témák között.

            Ahogyan gondolni lehetett, a könyv az előzményekre épül, tizenhárom évvel Thomasék és az Útvesztő előtt. A Földet napkitörések pusztítják, és ezen a felperzselt vidéken találkozunk főszereplőnkkel, aki Mark és kis csapata. A fülszövegben remekül össze van foglalva az első két-három fejezet, ahol bővebben kifejtik nekünk a Vírussal megfertőzött nyilakat, valamint kicsit bekukkantást nyerhetünk a napkitörések utáni életbe.

            A szereplők jól ki vannak dolgozva, illetve pont olyan mértékig, hogy meg lehessen szeretni őket. A főbb tulajdonságaikat előtérbe helyezi az író, ezeken kívül viszont keveset lehet megtudni róluk. Kifejezetten tetszik az, ahogyan Mark álmait beleszövi a történetbe. Erről csak annyit érdemes megjegyezni, hogy Mark a rémálmaiban mindig újból átéli azokat a pillanatokat, amikor a Föld konkrétan megsül, az időjárás pedig összegabalyodik. Nem tudunk meg túl sok fontos részletet, de egy kicsit pihenhetünk a pörgős fejezetek között.

Dashner folytatja azt az idegesítően jó szokását, hogy egy fontos esemény közben hagyja abba az egyik fejezetet. A könyvei nagy előnye az, hogy egy-egy fejezet rövid, és mindig fenn tudja tartani az érdeklődését az olvasónak, a sztori folyton halad és nekünk lapozni kell és tovább olvasni, hogy megtudjuk, mi fog történni.

Mint már említettem, a történet pörgős és mindig van valami, egy perc nyugta sincsen az embernek. Rögtön az első fejezetek egyikében beindul minden, nem totojázunk sokáig. Nekem mégis volt egy holtpontom. Először azt hittem, hogy sokkal jobb könyvet tartok a kezemben, mint amilyen az Útvesztő volt. Nem bírtam letenni, egyfolytában csak bújtam a sorokat. Aztán eljött egy olyan rész, ami eléggé kiszámítható volt, és itt elvesztettem az érdeklődésemet. Persze ez nem tartott sokáig, de ahhoz éppen elég volt, hogy a könyv olvasása a tervezettnél tovább nyúljon.

Keresem a hibáit a könyvnek, de ezen kívül nagyon nem jut eszembe semmi. A kiszámíthatóság viszont eléggé nagy hiba tud lenni. Szerencsére ismét jól lett lefordítva a könyv, nem voltak benne olyan hibák, ami miatt olvashatatlanná válhat egy könyv. Na, de visszatérve a kiszámíthatóságra. Mivel a szereplők felépítése és gondolkodásmódja egy kicsit hasonlított az Útvesztőben megismert karakterekéhez, ezért sikerült az ő fejükkel gondolkodnom, magyarul, pár jelenetnél hamarabb tudtam, mit fognak tenni, mint ők. Azért persze voltak benne olyan fordulatok, amiknél jó erősen a homlokomra kellett csapnom, hogy felfogjam. Természetesen az is előfordult, hogy számítani lehetett rá, de az író annyira eltolta a történést, hogy már el is felejtettük, mire bekövetkezett. (remélem érthető voltam)

A szereplőkről még annyit szólnék, hogy talán ketten voltak nagyon fontosak, Mark, a főszereplő, és Alec, akivel igazából minden kalandot átél. Bár az elején a csapat még viszonylag nagy, elég hamar elveszítik a tagokat, és ketten maradnak keresgélni, harcolni.

Az elveszített tagokról is szólnom kell pár szót. Sokan vannak, akik alig szerepelnek, pedig észrevehetően van kötődés a mellék- és főszereplők között. Később persze Mark említett álmaiban visszatérnek a mellékszereplők is, de nem igazán tudjuk megszeretni őket. Pont úgy, ahogyan az Útvesztőben, az ismeretlen fiúk halálán senki sem hatódik meg.

A kedvenc részeim talán a Buggyantak leírása volt. Az író olyan pontosan körbemagyarázta az elborult elméjű fertőzöttek külsejét és viselkedését, hogy gyakran valami apokalipszisben éreztem magam. Nem zavartak a csatajelenetek sem, sőt, azokat is élveztem. Igaz, hogy a korhatárt érdemes lenne kiírni a könyvre, hiszen az egész olyan, akár egy horror film. Ijesztő, valóságos és a legjobban egy elmegyógyintézethez hasonlítanám.

Régi kedvenceink az epilógusban illetve a prológusban tűnnek fel, ott viszont rengeteg régi és új kérdésre választ kaphatunk. A legvége az, ami engem nagyon meglepett, és azonnal a folytatást követeltem, csakhogy nem tudom elképzelni, ezt vajon hogyan lehet tovább szőni?

A fülszövegben feltett kérdések szinte mindegyikére kapunk választ, ha nem is kielégítőt, de mindenki döntse el, ő akar-e tudni még valamit.

Most, hogy elfogyott a forró csokim, be is fejezem a bejegyzést. Nyilván azok olvassák el elsősorban, akik átrágták magukat az Útvesztő trilógián, előtte semmiképp ne!! A könyv olyan elemeket tartalmaz, amik ugyan elengedhetetlenek az Útvesztő, Tűzpróba és Halálkúra felfogásához és megértéséhez, mégis, ezekkel az infókkal birtokunkban már nem lenne élvezet a trilógia.

Borító: Nem kell ragozni, IMÁDOM!!! <3

Kedvenc szereplő: Alec és Lana. Ex-katonák, az ő csoportjukhoz csatlakozik Mark és Trina a napkitörések után.

Nem-kedvenc szereplő: Teresát az előző trilógiában nem szerettem, és itt sem feltétlenül a kedvencem abban a három fejezetben, amiben megjelenik.