Leiner Laura - Akkor szakítsunk

Fülszöveg: Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni.

Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan.
Csak aztán minden másképp alakul…

„Kezdetben gimnazista tiniregényt varázsolt. Nem középiskolás fokon. Aztán bábeli zűrzavart álmodott. Fesztiváli könnyedséggel. Most éjszakai rohanást vizionál. Véget nem érő érzelmekkel. Hagyjátok magatokat olvastatni vele.”
Kirády Attila, az Origo kreatív igazgatója, az szjger.hu egyik megalkotója

Írónő: 195-ben született Budapesten. Magyar írónő, aki 18 éves kora óta publikálja műveit. Első könyve Remek! címmel 2005-ben jelent meg, és ettől fogva csak úgy ontotta magából az ifjúsági könyveket. Áttörő sikerét a Szent Johanna Gimi c. sorozatával érte el, melyet 2010-ben hozott nyilvánosságra a Cicero könyvstúdió. Könyveit először nővére, Linda olvassa el.

Számos magyar sikerlista első helyezette, rangos díjak tulajdonosa.

Vélemény: Nos… Azt hiszem rettentően vártam ennek a könyvnek a megjelenését, apu azonnal meg kellett, hogy szerezze nekem, és mit kaptam én a pénzemért (apu pénzéért, de ez mellékes) cserébe? Ki merem jelenteni, hogy ez az utolsó Leiner Laura könyv, amit megvettem.

Rengeteg véleményem van erről a könyvről, és sajnos nem a legjobbak. Laurától megszoktuk a gyors egymásutánban érkező könyveket, a Szent Johanna Gimi 8 része mindössze három év alatt jelent meg. Ez évente a legjobb esetben átlag kettő könyvet jelent, vagyis hipergyors írónőt kaptunk. Nem baj, végre egy magyar nő, aki jókat ír, megnevettet és megszeretteti velünk az olvasást. A Bábel még abban az évben kijött a polcokra, amikor a fiatalok tömegei a Szent Johanna után sírtak. A fesztiválhangulat elfeledtette velünk a gimis éveket és mindenki örült, viszont a telhetetlen rajongók újabb könyvet vártak Laurától. És mi lett a vége? Egy összecsapott könyv, aminek se füle se farka, de még értelme sincsen. Tehát kaptunk egy újabb könyvet, de milyen áron?

Megszokhattuk, hogy Laura lányok szemszögeiből ír, akik mind szenvednek valamitől, hiszen fiatalok. Reni igazán sokat nyavalygott, ami miatt kicsit fárasztóvá vált, de még így is szerettük. Zsófi hiába mutatta magát nagy fesztiválarcnak, ő is rendesen félt és összezavarodott, bármennyire menő is volt. Lia pedig… hát ő egyik véglet sem. Próbál nemtörődöm lenni, de Norbi… Oké, szavakba sem tudom önteni az érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatban.

Maga az alap ötlet nem rossz, hiszen elmeséli a fiatalok szilveszter éjszakáját. De nem csak a jelenben, hanem a múltban is. Ugrálunk helyszínek és idők között, ami csak halasztja a végkifejletet. Úgy éreztem, felesleges rengeteg dolog, ami le lett írva, pedig a könyv még eme információk ellenére is rendkívül vékonyka.

A szereplők neveinél már látszik, hogy az írónő kezd kifogyni az ötletekből. Hiába szánta becenévnek azt, hogy Szánkó és Golyó, én még sem találtam mulatságosnak. Szilkónál pedig kiakadtam, hiszen attól, mert Szilveszternek hívnak valakit, még nem kell szerencsétlenül becézni. Ezektől eltekintve a karakterekhez hihetetlenül jól illenek a nevek, mind tulajdonságaikban, mind elképzelésben.

Sok dolog történik ezen a szilveszteren, ami hihetetlen, hiszen egy normális ember elmegy bulizni és kész, ezek viszont minden fejezetben mást élnek át. Mégis unatkoztam! A legjobb rész az álompárral, Esztivel és Csabival történt. Nem akarom lelőni a poént, de komoly összejövéseknek és szakításoknak lehettünk tanúi ebben a könyvben.

Kicsit amerikaira sikeredett, kicsit eltúlozta a dolgokat, kicsit túlértékelték, és én vagyok a legszomorúbb, hogy ilyeneket kell mondanom. Hiszen imádtam Laura könyveit, és ezt is jól megírhatta volna, hosszabbra vagy rövidebbre, de sokkal jobbra. Olyan lett, mintha sürgették volna, ezért a kéziratot félig készületlenül adta be a kiadóba.

Mindegy is, ez nem lett a szívem csücske, a legszomorúbb viszont az, hogy 16 évesen kinőttem Laura könyveiből. Komolytalanra is sikeredett, a Bábel és az SzJG színvonalát nehéz lesz ismét megütnie az írónőnek, de én szurkolok neki a legjobban, hiszen nem az a fontos, hogy mindenkinek bejöjjön, hanem az, hogy minél több ember olvasson. És ezt sikerült elérnie Laurának!

Nagyon remélem, hogy a következő sorozata nem lesz ennyire begyorsított és ismét a szívemhez nőnek majd a karakterei.

Borító: A borító szép, stílusában követi az eddigi könyveket.

Kedvenc szereplő: Talán Szilkó a maga szarkasztikus, száraz humorával, bár nevetni még így sem tudtam rajta. Miklóst is szerettem, kellett egy bölcsész-szerű emberke ebbe a hihetetlenül véznára sikeredett kis könyvbe! :) Ákos… oké, talán rajta képes voltam nevetni egy kicsit. :)

Nem-kedvenc szereplő: Egyértelműen Norbi és Lia. Hiába lett happy and a vége, én nem barátkoztam meg velük. Igazából még mindig nem értem a kettejük gondolkodásmódját.